MÚZEUMPEDAGÓGIA
SEGÍTSÉG!
Kedves irodalmat, földrajzot, idegen nyelvet, informatikát, kémiát, matematikát, történelmet, zenét, rajzot, művészettörténetet, társadalomismeretet, vagy más egyebet tanító középiskolai pedagógus!
Múzeumpedagógusként nagyra értékelem, hogy középiskolás diákjainak ismereteit múzeumi kiállításon keresztül próbálja gyarapítani. Biztos vagyok benne, hogy jó érzékkel választja ki számukra az aktuális kiállítást, megtalálja az órarendjükben a múzeumlátogatásra alkalmas időpontot, szem előtt tartja életkori sajátosságaik mellett a tantárgyi kapcsolódásokat is, így a múzeumi óra nemcsak indokoltnak, hanem sikeresnek is ígérkezik. Ne vegye el a kedvét, hogy miközben a fiatalokkal a múzeum felé tart, többen különféle indokokkal le akarnak lépni, és az sem, hogy amikor megérkezik velük, kisebb-nagyobb sóhajtásokkal lépik át a kaput! Megértem, hogy sokszor kínos a pénztárnál, amikor látványosan nem szívesen szánnak zsebpénzükből a sokszor egy kólányit sem kóstáló múzeumi belépőjegyre. A ruhatár, mosdó, büfé, múzeumi bolt, lépcsők és folyosók labirintusában több pásztorkutya sem lenne elég újra egybeterelni őket. De végül minden összejön, és a csoport együtt belép a kiállításba. Ön megpróbálja lecsendesíteni őket, felvenni velük a szemkontaktust és valamilyen formában belefogni a kiállításba. Többen ezalatt a kütyüiket nyomogatják, egymással beszélgetnek, mobilon találkozókat egyeztetnek. Mert azon túl, hogy végre nem a suliban vannak, úgy általában nem tartják elég érdekesnek a kiállításokat. Ez a tapasztalatuk. Bár a kiállított tárgyak, szövegek, filmek, hangok és képek önmagukban érthető jelek, valahogy mégsem áll össze az egész. Valami mindig kifogásolhatóan túl nagy, túl sok, túl apró, túl sötét, túl elvont, túl régi, túl lassú és így tovább. Ekkor van az a pillanat, amikor ahelyett, hogy Ön reménytelen előadásba, magyarázatokba vagy önkéntes tárlatvezetésbe fogna, inkább nyomjon meg egy képzeletbeli gombot: Segítség!
A SEGÍTSÉG FORMÁJA: TANULMÁNYI KIÁLLÍTÁS
A középiskolás korosztály számára egy kiállítás akkor válik érdekessé, ha az megérinti őket, és megteremti velük a kölcsönös, személyes kapcsolatot. Emellett fontos, hogy a diákok jól értsék, amit látnak, amihez a múzeumi óra során meg kell tanulniuk a kiállítás nyelvét, a különféle látható, hallható és tapasztalható jelek felismerését és összeolvasását. Ha mindez létrejön, akkor kialakul a párbeszéd, amely során a résztvevők hozzáértőkké, és akár a kiállítás továbbgondolóivá is válhatnak, ami valódi kihívást és élményt jelent a számukra.
Egy tanulmányi kiállítás megfelelő forma lehet arra, hogy a diákok a kölcsönösséget, az összeolvasást és a párbeszédet eredményesen elsajátítsák és gyakorolják. A TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia a tanulmányi kiállítások között is kivételes, mert elsődleges célja nem a tananyag szemléltetése, hanem a kiállítási műfaj tanulmányozása, a kiállításlátogatás tanulása. Mint ilyen, jelenleg egyedülálló a kiállítási piacon, ezért nem érdemes elszalasztani egy benne tölthető múzeumi órát!
A TANULMÁNYI KIÁLLÍTÁS ESZKÖZTÁRA
A TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia előnyös tulajdonsága, hogy kis méretű, könnyen átlátható és befogadható a középiskolások számára, ráadásul modern installáció és grafikai arculat jellemzi. A kiállításban szereplő meglepő műtárgyak, furcsa szöveges ismertetők és humoros hangjáték jelenetek mellett a múzeumpedagógiai program rugalmasan használható demonstrációs eszközökkel, kreatív múzeumpedagógiai gyakorlatokkal és egy folyamatosan frissülő weboldallal segíti a kísérő pedagógusokat és a diákcsoportokkal foglalkozó múzeumpedagógusokat. A demonstrációs eszköztár alapból használati tárgyakat, játékkártyákat, színes textileket, flipchart táblát, a DVD kiadvány pedig kép-, hang- és szövegfájlokat kínál a kiállítás feldolgozásához. Az eszköztár nyitott és bővíthető, én legutóbb például néhány színes reklámújsággal és egy RTV műsorújsággal gyarapítottam a készletet.
A TANULMÁNYI KIÁLLÍTÁS TÁRGYAI
A TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia összesen harminchárom műtárgyat mutat be a Néprajzi Múzeum gyűjteményeiből. A rendező által kiválasztott műtárgyak között "hagyományos" régi néprajzi tárgyak és jelenkoriak egyaránt szerepelnek, amelyek a kiállításban szokatlan módon egymás mellé illesztve, hét tematikus egységbe rendezve fogadják a látogatókat. A kiállítás interpretációs egységei "klasszikus" néprajzi témakörök: közlekedés (négy tárgy), teherhordás (öt tárgy), gazdálkodás (négy tárgy), táplálkozás (négy tárgy), lakáskultúra (négy tárgy), világítás (négy tárgy) és viselet (fejviselet négy tárgy, lábbeli négy tárgy). A témakörök, fogalmak jelentése a kiválasztott és egymás mellé helyezett tárgyak segítéségével válik árnyalttá, érthetővé, vagy éppen kérdésessé, képtelenséggé.
A rendező a kiállítás tárgyait négy különböző szempont szerint választotta ki, amelyeket a kiállítási koncepcióban pontosan meghatározott: legyen "az első mindig egy 19. század végi, 20. század eleji díszes használati tárgy, ami a korai néprajztudomány és néprajzi muzeológia paraszti kultúráról kialakított képét tükrözi, a néprajztudomány intézményesülésének korai időszakából, a >>szépen<<, >>esztétikusan<< megformált, díszített használati tárgyak múzeumi halmazából. A második tárgy ezzel ellentétben - vagy éppen ezt a gondolkodásmódot kiegészítve - minden egységben egy nagyon >>egyszerű<< forma: alig megmunkált természeti képződmény, olyan alap- vagy >>ősforma<<, amely a néprajztudomány és a muzeológiai eredetkereséssel foglalkozó történeti érdeklődését, illetve a tárgyak és a >>fejlődéstörténet<< összekapcsolódását fejezi ki. Ezt a két koncepciót tágítja és gondolja tovább a harmadik és negyedik tárgy, amelyek a közelmúlt és a jelenkor használati tárgyai: egyszerű banális, mindennapi tárgyak, illetve az ipari formatervezés és a brand-követő fogyasztói kultúra megvásárolható termékei."
A TANULMÁNYI KIÁLLÍTÁS SZÖVEGEI
A TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia tanulmányi kiállításban a tárgyak mellett a szöveghasználat, az írott és hangzó szövegek szintén főszereplők. A tárgyakat szövegkörnyezetbe helyező változatos típusú szövegek: lexikon szócikkek, múzeumi leírókarton meghatározások, tudományos interpretációk, termékismertetők, személyes történetek és tárgyszó-csoportok más-más megközelítést és stílust mutatnak, és jól érzékeltetik a szövegek kiállítási alkalmazásában rejlő lehetőségeket.
A kiállítás szövegei nemcsak olvasható információként, hanem a tárgyakat és tárgyleírásokat újrahasznosító, hét jelenetből álló szórakoztató hangjáték, egyfajta kiállítási hangoskönyv formájában is eljutnak a látogatókhoz. A változatos vizuális kép, a különböző műfajú szövegek, és a kiállítóteret színházzá formáló, folyamatosan hallható hanginstalláció összességében rendhagyó kiállítási környezetet és elegendő ingert teremt, amely képes felkelteni a fiatalok érdeklődését, fenntartani a figyelmüket és inspirálni az aktivitásukat.
A tanulmányi kiállításban egy olyan izgalmas muzeológiai kísérlet zajlik, amely lépten-nyomon meghökkenti és provokálja a diákokat, ezzel gondolkodásra és véleményük verbális kifejezésére készteti őket saját hétköznapi használati tárgyaikról, a hagyományos és az általuk jól ismert kortárs fogyasztói kultúráról, de fogalmat alkothatnak a néprajztudományról, és közvetve a múzeumok mai szerepéről és hasznosságáról is.
A RENDEZŐ INSTRUKCIÓI
A tanulmányi kiállítás változatos múzeumpedagógiai eszköztárának célja a kiállítás üzenetének megfejtése és eredményes közvetítése. A pedagógust, múzeumpedagógust a kiállítás koncepciójának ismerete mellett a rendezővel való egyeztetés, párbeszéd is segíti abban, hogy nehogy félreértse, félremagyarázza az eredeti szándékot.
Néhány személyes megjegyzés Frazon Zsófitól, a TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia rendezőjétől:
"Ha azt kérded, hogy mi is ez: akkor azt mondom, hogy egy olyan tanulmányi kiállítás, ami fontosnak tartja, hogy ne legyen unalmas. Hogy merjen szokatlan tárgyakat egymás mellé tenni: mint a nyereg és a fröccsöntött motor, vagy a csontkorcsolya és a gördeszka. És mindezt úgy, hogy ne üzenje: ez ugyanaz. Nem, rohadtul nem ugyanaz. De egymás mellett remekek és elgondolkodtatóak."
"Fontos, hogy az ember kortárs etnográfiával foglalkozzon, de még fontosabb, hogy ezeknek a tárgyaknak megtalálja a helyét a történeti anyaghoz képest is. Ez már izgat egy ideje."
"A kiállítás arról szól, hogy állandóan változik, miként gondolkodunk a tárgyakról: miként nézzük, és miként láttatjuk őket, és ezt meg is fogalmazzuk. A kiállításban ilyen tárgyak és megfogalmazások szerepelnek, a cél, hogy merjük ezeket összeolvasni."
"Mindig szerettem volna egyszerre régi és új tárgyakkal dolgozni, és mindezt kicsiben. A design hétre kerestem témát, és addig agyaltam, míg eszembe jutott. Illetve azt hiszem, egyre kevésbé konferenciákat és köteteket akarok szervezni és szerkeszteni, hanem tárgyakkal akarok dolgozni. Magabiztos szeretnék lenni a tárgyas ragozásban!"
KEDVES PEDAGÓGUS!
A TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia tanulmányi kiállítás látogatásakor lehetőség szerint kérje a helyi múzeumpedagógus munkatárs segítségét, közreműködését!
MÚZEUMPEDAGÓGIAI PROGRAM
A TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia múzeumpedagógiai programja kifejezetten középiskolások számára készült. A program különféle gyakorlatokból áll, amelyek elősegítik a kiállítási helyszín, az elrendezés, az installáció, a grafikai arculat, a bemutatott tárgyak, szövegek, hangzóanyagok, a használható demonstrációs eszközök, a DVD-kiadvány és a weboldal tartalmai által nyújtott vizuális és nyelvi jelek felismerését és egy kiállítási nyelvként való összeolvasását. A múzeumpedagógiai program célja, hogy a diákok elsajátítsák a teljes kiállítás - a tematika elemein, az egyes kiválasztott tárgyak és szövegek vizsgálatán túlmutató - átfogó feldolgozási módszerét, és az új ismeretekkel képessé váljanak más kiállítások feldolgozására is.
A program fontos sajátossága a rugalmasság és az alkalmazkodás, amely valamennyi résztvevő felé egyformán megnyilvánul. Ez azt jelenti, hogy a diákok és a pedagógusok a teljes programot alkotó különböző múzeumpedagógiai gyakorlatokból igényeik szerint kiválaszthatják és összeállíthatják a számukra tetszőleges múzeumi óra forgatókönyvét. De azt is jelenti - mivel utazó kiállításról van szó, amelyben minden helyszínen más és más múzeumpedagógus dolgozik -, hogy a gyakorlatok közös egyeztetés és bemutató foglalkozás után helyi változatokban készülnek el. Ez az oka annak, hogy a tanulmányi kiállítás DVD-kiadványa a konkrét múzeumpedagógiai gyakorlatokat nem rögzíti, azonban tartalmazza az alkalmazást megkönnyítő háttérinformációkat és segédanyagokat. A DVD múzeumpedagógiai oldalán digitális formában hozzáférhetőek a legfontosabb foglalkoztató anyagok: a harminchárom tárgyhoz kapcsolódó életképek, a hét témakörhöz kapcsolódó háttérzajok és olvasmányok.
Az utazó kiállítás múzeumpedagógiai gyakorlatainak leírása elérhető a Néprajzi Múzeum honlapján, és pdf fájlok formájában letölthető a tanulmányi kiállítás folyamatosan frissülő múzeumpedagógiai weboldaláról . A gyakorlatokat pedagógusként önállóan is lehet alkalmazni, azonban a tanulmányi kiállítást jól ismerő múzeumpedagógussal együttműködve a múzeumi óra eredményesebb lehet.
FOGLALKOZTATÁSI FORMÁK
A múzeumpedagógiai gyakorlatokban változatosan jelenik meg a nagycsoportos, kiscsoportos, páros és egyéni munkaforma. A gyakorlatokban tervezett csoportlétszám az átlagos 26-32 fős középiskolai osztálynak felel meg, a múzeumi órák javasolt időtartama 90 perc.
A gyakorlatokban a diákok a pedagógusok, múzeumpedagógusok vezetésével folyamatos szerepváltással, rugalmas munkamegosztással, egymással együttműködve vesznek részt. A nézőpontváltások, határátlépések (kultúrák, nyelvek, társadalmi csoportok, nemek, korosztályok, stb.) koncentrált figyelmet igényelnek. Az egymásra való odafigyelést, egymás tiszteletét a játékos és humoros helyzetekben is fontos megőrizni.
A kiállítás feldolgozása a középiskolás korosztály kompetenciáihoz és tananyagához kapcsolódik, azonban a gyakorlatok kerülik az iskolai feladattípusokat és a formális megoldásokat. A múzeumi órán a diákok rejtvényes feladványokban, tárgyjátékokban, kreatív írásban, közös alkotásban, beszélgetésben, vitatkozásban, drámás helyzetgyakorlatokban, improvizációkban, vagy akár populáris szórakoztató műfajokban (karaoke, stand up comedy, TV vetélkedő, stb.) is kipróbálhatják magukat.
A gyakorlatok szándékosan mellőzik, vagy átalakítják a "hagyományos" múzeumi kiállítás-hasznosítási megoldásokat, a tanulmányi kiállításban a tárlatvezetések például a diákok saját előadásában és értelmezésében, egymást akár játékosan félrevezetve is folyhatnak.
A kiállítás múzeumpedagógiai hasznosításához a diákoknak előzetes felkészülésre és tárgyi tudásra nincs szükségük, mivel a program elsődleges célja a már meglévő ismeretek aktivizálása, a kiállítás személyes kapcsolódási pontjainak megtalálása, a korábbi tudás újrarendezése és a mai, életszerű összefüggések felfedezése. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy például előre megismerhessék a tárgyjátékok szempontjait, és előzetesen összegyűjtsék azokat a saját használati tárgyakat és személyes történeteket, amelyek majd a múzeumi órán a kiállítás továbbgondolását és általuk fontosnak tartott új kiállítási témakörök (nyaralás, bulizás, baráti kapcsolat, lokális kötődés, stb.) létrehozását teszik lehetővé.
MEGKÖZELÍTÉS
A tanulmányi kiállítás célközönsége a középiskolás korosztály, amely életkori sajátosságaiból eredően szinte teljesen elfelejtette azokat az általános iskolai múzeumi élményeit, amelyek során már alapfokon megtanulta a múzeumok használatát, a kiállításokban való mozgást és figyelmet. Kamaszkorban minden alapjaiban megkérdőjeleződik, és látszólag minden újra kezdődik, így a középiskolások olyan alapvető kérdésekkel érkeznek, amelyek már a bejáratnál válaszra várnak, ezért nem lehet a kiállítási témába in medias res belefogni. A legjellemzőbb kérdések: Mire jó a múzeum? Mire jó a kiállítás? Miért éppen ezek a tárgyak vannak kiállítva? Miért érdekelhet ez engem? Mi a hasznom ebből? Mit csináljak itt?
A múzeumi óra kötetlen, mégis megfelelő kihívást jelentő indításához jó megoldás a kiállítás teljes egészére vonatkozó, vezetés és magyarázat nélküli szabad körüljárása, amely lehetővé teszi a diákoknak benyomásaik önálló megszerzését, saját kérdéseik megfogalmazását, majd a felmerült kérdések közös megvitatását. A rövid tájékozódási gyakorlat más formában is hatékony, például kiscsoportokban, kérdésekre vagy keresésre épülő gyakorlatokkal is megvalósítható. A kereső gyakorlatokhoz jól használható a demonstrációs eszköztárba tartozó harminchárom játékkártya, amelyek a kiállítás tárgyait használat közben, életszerű környezetben mutatják be. A kártyákon látható életképek forrása a tárgyakéhoz hasonlóan változatos: múzeumi archív fotók, családi fényképek, reklámfotók, termékfotók és műalkotások egyaránt szerepelnek a pakliban.
A kiállítás megközelítési gyakorlatainak sorából kihagyhatatlan a kiállítás címének elemzése. A TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia alkalmas arra, hogy a diákok megvizsgálják az egyes szavak, írásjelek jelentését, és felfedezzék az elemekre bontott és egybeolvasott, valamint a grafikai tervezéssel megjelenő cím jelentéseinek különbségét.
Ha a diákok már kellő komforttal mozognak a kiállításban, akkor következhet a tartalmi feldolgozás: az alkotóelemek, elsősorban a tárgyak és a szövegek vizsgálata.
A KIÁLLÍTÁS TARTALMA
A tanulmányi kiállítás jelrendszerének legfontosabb elemei a Néprajzi Múzeum gyűjteményeiből származó tárgyak. Az egyes témakörökben bemutatott tárgyak közül bármelyik alkalmas arra, hogy rajta keresztül a diákok az adott témakörről, fogalomról gondolkodjanak és beszéljenek. A tárgyak többek között felvetik a régiség, a megmunkálás, a használat, a jelentés, az érték, az egyediség, a népművészet, a formatervezés, a sorozatgyártás, a fogyasztás, a múzeumi gyűjteményi létjogosultság, stb. kérdését. A dolgokról, a tárgyak tulajdonságairól írásban és beszédben pontosan, kifejezően fogalmazni olyan képesség, amelyet a diákok a tanulmányi kiállításban változatosan gyakorolhatnak és fejleszthetnek.
Itt ugyanis a tárgyak mellett a tárgyakat nyelvbe helyező, szervesen kiegészítő szövegek, és a szövegek használata is a középpontban áll. A kiállításban szereplő különböző szövegtípusok jól szemléltetik a letűnt korok hétköznapjait vizsgáló "hagyományos" néprajztudományt és a kortárs kultúrakutatás fogalmazási jellegzetességeit. A mai hétköznapok átalakult világában is felfedezhetőek a közlekedés, a teherhordás, a gazdálkodás, a táplálkozás, a viselet, a lakáskultúra és a világítás jellegzetes tárgyai és tevékenységei. A gyakorlatok során hasznos elővenni a korábban szócikkekben, tárgyleíró kartonokon rögzített megfogalmazásokat, és az egyes tevékenységeket a mai tárgyhasználók tapasztalataira építve, személyes történeteiket figyelembe véve újragondolni és továbbfogalmazni.
A kiállítás rendhagyó szemléltető és szórakoztató eleme a folyamatosan hallható hangjáték, amelynek hét jelenete a kiállítási hét témaköréhez kapcsolódik. A meglepő szituációkat ábrázoló, humoros jelenetek az irodalmi fikció műfajába tartoznak, szerzőjük Keresztesi József, aki az egyes szkeccsekben gyakorlatilag újraírja a kiállítás tárgyait és szövegeit.
A kiállítási DVD tartalmazza a teljes hangjátékot, mellette a múzeumpedagógiai oldalon a jelenetek háttérzajait és a szkeccsek olvasható szövegeit is elérhetővé teszi. A hangjátékot középiskolásokkal inkább a kiállítási anyag megismerése után ajánlott meghallgatni, amikor a hallottakat már kötni tudják a kiállításhoz, így válhatnak a jelenetek igazán élvezetessé és inspirálóvá. A szkeccsek olvasható szövegei a kiállításlátogatás előkészítéseként, de utólagos feldolgozáshoz is jól használhatók. A háttérzajok számtalan kreatív, fantáziára épülő további játékra és hangszínházi előadásra adnak lehetőséget. A különféle természeti zörejek, susogások, állathangok, tárgyaktól származó ismerős vagy felismerhetetlen hangok izgalmas hátteret és élvezetes keretet kínálnak a diákoknak ahhoz, hogy a kiállítás tárgyait saját kedvük szerint keltsék életre és az általuk elképzelt történetet a hangaláfestésre építve elő is adják társaiknak.
A múzeumi órán természetes, hogy a kiállított tárgyak életre kelthetők, hogy kitalált történetekkel ruházhatók fel, hogy különböző összefüggésekbe helyezhetők és akár egyes szám első személyben is megszólaltathatók. A kiállítási gyakorlatok lehetővé teszik a diákok számára azt is, hogy a megismert témaköröket új tárgyakkal egészítsék ki, hogy saját elképzeléseik, elméleteik szerint újrarendezzék azokat. A tárgyjátékokhoz a demonstrációs tárgyak mellett vagy helyett saját használati tárgyaikat is felhasználhatják. Az általuk összeadott vegyes tárgyhalmazban komoly erőfeszítést jelent számukra összefüggéseket keresni, a tárgyakat csoportosítani, rendezési koncepciót alkotni, tárgyszavakat meghatározni és az új egységnek találó címet adni.
A kiállítás tárgyainak, témaköreinek bővítésekor jó gyakorlat a megfelelő kiállítási szövegek elkészítése, amit meg lehet oldani írásban, de élőszóban, improvizációként is. A tárgyleírásokhoz a diákok számára a legmegfelelőbbek a mai hétköznapi kommunikációs formák és rövid prózai műfajok (hír, blogbejegyzés, sms, recept, apróhirdetés, reklám, stb.).
KÉZZELFOGHATÓSÁG
A tanulmányi kiállítás demonstrációs eszköztárában nyolc kézbe vehető tárgy található, amelyeket úgy válogattam össze, hogy illeszkedjenek a kiállítási témakörökhöz, azokat egy-egy mai használati tárggyal egészítsék ki. A készletbe került egy autós biztonsági ülés, egy pár karúszó, egy Tally Weijl nejlon reklámszatyor, egy fűnyíródamil tekercs, műanyag evőeszközök, egy napelemes kerti fáklya, egy lezippzározható műszőrmés kapucni és egy vadonatúj, aranyszínű fürdőpapucs. A demonstrációs tárgyakat a gyakorlatok során a diákok megfogják, alaposan megvizsgálják, a megadott gyakorlatias és tudományos szempontok szerint meghatározzák és leírják, és a tulajdonságokra alapozva képzelt történetekkel és összefüggésekkel ruházzák fel. A demonstrációs tárgyak egyenként is hozzáilleszthetők a kiállítási témakörökhöz, átmenetileg megzavarva ezzel az eredeti koncepciót, illetve önálló, új kiállítási egységgé is rendezhetők. Utóbbi esetben a kihívást a látszólag kapcsolat nélküli tárgyak közötti elfogadható összefüggés kitalálása (magántulajdon, lopott szajré, lomizásból származik, slágerek témája, mai TV műsor, szupermarket akciós termékei, stb.), megfogalmazása, indoklása és a kiállítás koncepciójának elkészítése jelenti.
A rögtönzött kiállítás rendezéshez és bemutatásához a diákok a demonstrációs készlethez tartozó különböző színű textileket is felhasználhatják. A tanulmányi kiállítás eszköztárának része a fentebb említett harminchárom lapos kártyajáték és egy flipchart tábla is. A tábla igény szerint segítheti a szemléltetést, a tárgyszavak gyűjtését, a címvariációk felsorolását és értékelését, de alkalmi rajztáblaként, üzenőfalként vagy vendégkönyvként is szolgálhat a diákok számára.
Az utazó tanulmányi kiállítás menetrendje a Néprajzi Múzeum honlapján követhető.
A konkrét múzeumpedagógiai gyakorlatok leírása pdf fájlok formájában a tanulmányi kiállítás folyamatosan frissülő múzeumpedagógiai weboldaláról letölthető és felhasználható.
Kalandra fel!
Joó Emese
múzeumpedagógus
SEGÍTSÉG!
Kedves irodalmat, földrajzot, idegen nyelvet, informatikát, kémiát, matematikát, történelmet, zenét, rajzot, művészettörténetet, társadalomismeretet, vagy más egyebet tanító középiskolai pedagógus!
Múzeumpedagógusként nagyra értékelem, hogy középiskolás diákjainak ismereteit múzeumi kiállításon keresztül próbálja gyarapítani. Biztos vagyok benne, hogy jó érzékkel választja ki számukra az aktuális kiállítást, megtalálja az órarendjükben a múzeumlátogatásra alkalmas időpontot, szem előtt tartja életkori sajátosságaik mellett a tantárgyi kapcsolódásokat is, így a múzeumi óra nemcsak indokoltnak, hanem sikeresnek is ígérkezik. Ne vegye el a kedvét, hogy miközben a fiatalokkal a múzeum felé tart, többen különféle indokokkal le akarnak lépni, és az sem, hogy amikor megérkezik velük, kisebb-nagyobb sóhajtásokkal lépik át a kaput! Megértem, hogy sokszor kínos a pénztárnál, amikor látványosan nem szívesen szánnak zsebpénzükből a sokszor egy kólányit sem kóstáló múzeumi belépőjegyre. A ruhatár, mosdó, büfé, múzeumi bolt, lépcsők és folyosók labirintusában több pásztorkutya sem lenne elég újra egybeterelni őket. De végül minden összejön, és a csoport együtt belép a kiállításba. Ön megpróbálja lecsendesíteni őket, felvenni velük a szemkontaktust és valamilyen formában belefogni a kiállításba. Többen ezalatt a kütyüiket nyomogatják, egymással beszélgetnek, mobilon találkozókat egyeztetnek. Mert azon túl, hogy végre nem a suliban vannak, úgy általában nem tartják elég érdekesnek a kiállításokat. Ez a tapasztalatuk. Bár a kiállított tárgyak, szövegek, filmek, hangok és képek önmagukban érthető jelek, valahogy mégsem áll össze az egész. Valami mindig kifogásolhatóan túl nagy, túl sok, túl apró, túl sötét, túl elvont, túl régi, túl lassú és így tovább. Ekkor van az a pillanat, amikor ahelyett, hogy Ön reménytelen előadásba, magyarázatokba vagy önkéntes tárlatvezetésbe fogna, inkább nyomjon meg egy képzeletbeli gombot: Segítség!
A SEGÍTSÉG FORMÁJA: TANULMÁNYI KIÁLLÍTÁS
A középiskolás korosztály számára egy kiállítás akkor válik érdekessé, ha az megérinti őket, és megteremti velük a kölcsönös, személyes kapcsolatot. Emellett fontos, hogy a diákok jól értsék, amit látnak, amihez a múzeumi óra során meg kell tanulniuk a kiállítás nyelvét, a különféle látható, hallható és tapasztalható jelek felismerését és összeolvasását. Ha mindez létrejön, akkor kialakul a párbeszéd, amely során a résztvevők hozzáértőkké, és akár a kiállítás továbbgondolóivá is válhatnak, ami valódi kihívást és élményt jelent a számukra.
Egy tanulmányi kiállítás megfelelő forma lehet arra, hogy a diákok a kölcsönösséget, az összeolvasást és a párbeszédet eredményesen elsajátítsák és gyakorolják. A TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia a tanulmányi kiállítások között is kivételes, mert elsődleges célja nem a tananyag szemléltetése, hanem a kiállítási műfaj tanulmányozása, a kiállításlátogatás tanulása. Mint ilyen, jelenleg egyedülálló a kiállítási piacon, ezért nem érdemes elszalasztani egy benne tölthető múzeumi órát!
A TANULMÁNYI KIÁLLÍTÁS ESZKÖZTÁRA
A TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia előnyös tulajdonsága, hogy kis méretű, könnyen átlátható és befogadható a középiskolások számára, ráadásul modern installáció és grafikai arculat jellemzi. A kiállításban szereplő meglepő műtárgyak, furcsa szöveges ismertetők és humoros hangjáték jelenetek mellett a múzeumpedagógiai program rugalmasan használható demonstrációs eszközökkel, kreatív múzeumpedagógiai gyakorlatokkal és egy folyamatosan frissülő weboldallal segíti a kísérő pedagógusokat és a diákcsoportokkal foglalkozó múzeumpedagógusokat. A demonstrációs eszköztár alapból használati tárgyakat, játékkártyákat, színes textileket, flipchart táblát, a DVD kiadvány pedig kép-, hang- és szövegfájlokat kínál a kiállítás feldolgozásához. Az eszköztár nyitott és bővíthető, én legutóbb például néhány színes reklámújsággal és egy RTV műsorújsággal gyarapítottam a készletet.
A TANULMÁNYI KIÁLLÍTÁS TÁRGYAI
A TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia összesen harminchárom műtárgyat mutat be a Néprajzi Múzeum gyűjteményeiből. A rendező által kiválasztott műtárgyak között "hagyományos" régi néprajzi tárgyak és jelenkoriak egyaránt szerepelnek, amelyek a kiállításban szokatlan módon egymás mellé illesztve, hét tematikus egységbe rendezve fogadják a látogatókat. A kiállítás interpretációs egységei "klasszikus" néprajzi témakörök: közlekedés (négy tárgy), teherhordás (öt tárgy), gazdálkodás (négy tárgy), táplálkozás (négy tárgy), lakáskultúra (négy tárgy), világítás (négy tárgy) és viselet (fejviselet négy tárgy, lábbeli négy tárgy). A témakörök, fogalmak jelentése a kiválasztott és egymás mellé helyezett tárgyak segítéségével válik árnyalttá, érthetővé, vagy éppen kérdésessé, képtelenséggé.
A rendező a kiállítás tárgyait négy különböző szempont szerint választotta ki, amelyeket a kiállítási koncepcióban pontosan meghatározott: legyen "az első mindig egy 19. század végi, 20. század eleji díszes használati tárgy, ami a korai néprajztudomány és néprajzi muzeológia paraszti kultúráról kialakított képét tükrözi, a néprajztudomány intézményesülésének korai időszakából, a >>szépen<<, >>esztétikusan<< megformált, díszített használati tárgyak múzeumi halmazából. A második tárgy ezzel ellentétben - vagy éppen ezt a gondolkodásmódot kiegészítve - minden egységben egy nagyon >>egyszerű<< forma: alig megmunkált természeti képződmény, olyan alap- vagy >>ősforma<<, amely a néprajztudomány és a muzeológiai eredetkereséssel foglalkozó történeti érdeklődését, illetve a tárgyak és a >>fejlődéstörténet<< összekapcsolódását fejezi ki. Ezt a két koncepciót tágítja és gondolja tovább a harmadik és negyedik tárgy, amelyek a közelmúlt és a jelenkor használati tárgyai: egyszerű banális, mindennapi tárgyak, illetve az ipari formatervezés és a brand-követő fogyasztói kultúra megvásárolható termékei."
A TANULMÁNYI KIÁLLÍTÁS SZÖVEGEI
A TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia tanulmányi kiállításban a tárgyak mellett a szöveghasználat, az írott és hangzó szövegek szintén főszereplők. A tárgyakat szövegkörnyezetbe helyező változatos típusú szövegek: lexikon szócikkek, múzeumi leírókarton meghatározások, tudományos interpretációk, termékismertetők, személyes történetek és tárgyszó-csoportok más-más megközelítést és stílust mutatnak, és jól érzékeltetik a szövegek kiállítási alkalmazásában rejlő lehetőségeket.
A kiállítás szövegei nemcsak olvasható információként, hanem a tárgyakat és tárgyleírásokat újrahasznosító, hét jelenetből álló szórakoztató hangjáték, egyfajta kiállítási hangoskönyv formájában is eljutnak a látogatókhoz. A változatos vizuális kép, a különböző műfajú szövegek, és a kiállítóteret színházzá formáló, folyamatosan hallható hanginstalláció összességében rendhagyó kiállítási környezetet és elegendő ingert teremt, amely képes felkelteni a fiatalok érdeklődését, fenntartani a figyelmüket és inspirálni az aktivitásukat.
A tanulmányi kiállításban egy olyan izgalmas muzeológiai kísérlet zajlik, amely lépten-nyomon meghökkenti és provokálja a diákokat, ezzel gondolkodásra és véleményük verbális kifejezésére készteti őket saját hétköznapi használati tárgyaikról, a hagyományos és az általuk jól ismert kortárs fogyasztói kultúráról, de fogalmat alkothatnak a néprajztudományról, és közvetve a múzeumok mai szerepéről és hasznosságáról is.
A RENDEZŐ INSTRUKCIÓI
A tanulmányi kiállítás változatos múzeumpedagógiai eszköztárának célja a kiállítás üzenetének megfejtése és eredményes közvetítése. A pedagógust, múzeumpedagógust a kiállítás koncepciójának ismerete mellett a rendezővel való egyeztetés, párbeszéd is segíti abban, hogy nehogy félreértse, félremagyarázza az eredeti szándékot.
Néhány személyes megjegyzés Frazon Zsófitól, a TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia rendezőjétől:
"Ha azt kérded, hogy mi is ez: akkor azt mondom, hogy egy olyan tanulmányi kiállítás, ami fontosnak tartja, hogy ne legyen unalmas. Hogy merjen szokatlan tárgyakat egymás mellé tenni: mint a nyereg és a fröccsöntött motor, vagy a csontkorcsolya és a gördeszka. És mindezt úgy, hogy ne üzenje: ez ugyanaz. Nem, rohadtul nem ugyanaz. De egymás mellett remekek és elgondolkodtatóak."
"Fontos, hogy az ember kortárs etnográfiával foglalkozzon, de még fontosabb, hogy ezeknek a tárgyaknak megtalálja a helyét a történeti anyaghoz képest is. Ez már izgat egy ideje."
"A kiállítás arról szól, hogy állandóan változik, miként gondolkodunk a tárgyakról: miként nézzük, és miként láttatjuk őket, és ezt meg is fogalmazzuk. A kiállításban ilyen tárgyak és megfogalmazások szerepelnek, a cél, hogy merjük ezeket összeolvasni."
"Mindig szerettem volna egyszerre régi és új tárgyakkal dolgozni, és mindezt kicsiben. A design hétre kerestem témát, és addig agyaltam, míg eszembe jutott. Illetve azt hiszem, egyre kevésbé konferenciákat és köteteket akarok szervezni és szerkeszteni, hanem tárgyakkal akarok dolgozni. Magabiztos szeretnék lenni a tárgyas ragozásban!"
KEDVES PEDAGÓGUS!
A TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia tanulmányi kiállítás látogatásakor lehetőség szerint kérje a helyi múzeumpedagógus munkatárs segítségét, közreműködését!
MÚZEUMPEDAGÓGIAI PROGRAM
A TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia múzeumpedagógiai programja kifejezetten középiskolások számára készült. A program különféle gyakorlatokból áll, amelyek elősegítik a kiállítási helyszín, az elrendezés, az installáció, a grafikai arculat, a bemutatott tárgyak, szövegek, hangzóanyagok, a használható demonstrációs eszközök, a DVD-kiadvány és a weboldal tartalmai által nyújtott vizuális és nyelvi jelek felismerését és egy kiállítási nyelvként való összeolvasását. A múzeumpedagógiai program célja, hogy a diákok elsajátítsák a teljes kiállítás - a tematika elemein, az egyes kiválasztott tárgyak és szövegek vizsgálatán túlmutató - átfogó feldolgozási módszerét, és az új ismeretekkel képessé váljanak más kiállítások feldolgozására is.
A program fontos sajátossága a rugalmasság és az alkalmazkodás, amely valamennyi résztvevő felé egyformán megnyilvánul. Ez azt jelenti, hogy a diákok és a pedagógusok a teljes programot alkotó különböző múzeumpedagógiai gyakorlatokból igényeik szerint kiválaszthatják és összeállíthatják a számukra tetszőleges múzeumi óra forgatókönyvét. De azt is jelenti - mivel utazó kiállításról van szó, amelyben minden helyszínen más és más múzeumpedagógus dolgozik -, hogy a gyakorlatok közös egyeztetés és bemutató foglalkozás után helyi változatokban készülnek el. Ez az oka annak, hogy a tanulmányi kiállítás DVD-kiadványa a konkrét múzeumpedagógiai gyakorlatokat nem rögzíti, azonban tartalmazza az alkalmazást megkönnyítő háttérinformációkat és segédanyagokat. A DVD múzeumpedagógiai oldalán digitális formában hozzáférhetőek a legfontosabb foglalkoztató anyagok: a harminchárom tárgyhoz kapcsolódó életképek, a hét témakörhöz kapcsolódó háttérzajok és olvasmányok.
Az utazó kiállítás múzeumpedagógiai gyakorlatainak leírása elérhető a Néprajzi Múzeum honlapján, és pdf fájlok formájában letölthető a tanulmányi kiállítás folyamatosan frissülő múzeumpedagógiai weboldaláról . A gyakorlatokat pedagógusként önállóan is lehet alkalmazni, azonban a tanulmányi kiállítást jól ismerő múzeumpedagógussal együttműködve a múzeumi óra eredményesebb lehet.
FOGLALKOZTATÁSI FORMÁK
A múzeumpedagógiai gyakorlatokban változatosan jelenik meg a nagycsoportos, kiscsoportos, páros és egyéni munkaforma. A gyakorlatokban tervezett csoportlétszám az átlagos 26-32 fős középiskolai osztálynak felel meg, a múzeumi órák javasolt időtartama 90 perc.
A gyakorlatokban a diákok a pedagógusok, múzeumpedagógusok vezetésével folyamatos szerepváltással, rugalmas munkamegosztással, egymással együttműködve vesznek részt. A nézőpontváltások, határátlépések (kultúrák, nyelvek, társadalmi csoportok, nemek, korosztályok, stb.) koncentrált figyelmet igényelnek. Az egymásra való odafigyelést, egymás tiszteletét a játékos és humoros helyzetekben is fontos megőrizni.
A kiállítás feldolgozása a középiskolás korosztály kompetenciáihoz és tananyagához kapcsolódik, azonban a gyakorlatok kerülik az iskolai feladattípusokat és a formális megoldásokat. A múzeumi órán a diákok rejtvényes feladványokban, tárgyjátékokban, kreatív írásban, közös alkotásban, beszélgetésben, vitatkozásban, drámás helyzetgyakorlatokban, improvizációkban, vagy akár populáris szórakoztató műfajokban (karaoke, stand up comedy, TV vetélkedő, stb.) is kipróbálhatják magukat.
A gyakorlatok szándékosan mellőzik, vagy átalakítják a "hagyományos" múzeumi kiállítás-hasznosítási megoldásokat, a tanulmányi kiállításban a tárlatvezetések például a diákok saját előadásában és értelmezésében, egymást akár játékosan félrevezetve is folyhatnak.
A kiállítás múzeumpedagógiai hasznosításához a diákoknak előzetes felkészülésre és tárgyi tudásra nincs szükségük, mivel a program elsődleges célja a már meglévő ismeretek aktivizálása, a kiállítás személyes kapcsolódási pontjainak megtalálása, a korábbi tudás újrarendezése és a mai, életszerű összefüggések felfedezése. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy például előre megismerhessék a tárgyjátékok szempontjait, és előzetesen összegyűjtsék azokat a saját használati tárgyakat és személyes történeteket, amelyek majd a múzeumi órán a kiállítás továbbgondolását és általuk fontosnak tartott új kiállítási témakörök (nyaralás, bulizás, baráti kapcsolat, lokális kötődés, stb.) létrehozását teszik lehetővé.
MEGKÖZELÍTÉS
A tanulmányi kiállítás célközönsége a középiskolás korosztály, amely életkori sajátosságaiból eredően szinte teljesen elfelejtette azokat az általános iskolai múzeumi élményeit, amelyek során már alapfokon megtanulta a múzeumok használatát, a kiállításokban való mozgást és figyelmet. Kamaszkorban minden alapjaiban megkérdőjeleződik, és látszólag minden újra kezdődik, így a középiskolások olyan alapvető kérdésekkel érkeznek, amelyek már a bejáratnál válaszra várnak, ezért nem lehet a kiállítási témába in medias res belefogni. A legjellemzőbb kérdések: Mire jó a múzeum? Mire jó a kiállítás? Miért éppen ezek a tárgyak vannak kiállítva? Miért érdekelhet ez engem? Mi a hasznom ebből? Mit csináljak itt?
A múzeumi óra kötetlen, mégis megfelelő kihívást jelentő indításához jó megoldás a kiállítás teljes egészére vonatkozó, vezetés és magyarázat nélküli szabad körüljárása, amely lehetővé teszi a diákoknak benyomásaik önálló megszerzését, saját kérdéseik megfogalmazását, majd a felmerült kérdések közös megvitatását. A rövid tájékozódási gyakorlat más formában is hatékony, például kiscsoportokban, kérdésekre vagy keresésre épülő gyakorlatokkal is megvalósítható. A kereső gyakorlatokhoz jól használható a demonstrációs eszköztárba tartozó harminchárom játékkártya, amelyek a kiállítás tárgyait használat közben, életszerű környezetben mutatják be. A kártyákon látható életképek forrása a tárgyakéhoz hasonlóan változatos: múzeumi archív fotók, családi fényképek, reklámfotók, termékfotók és műalkotások egyaránt szerepelnek a pakliban.
A kiállítás megközelítési gyakorlatainak sorából kihagyhatatlan a kiállítás címének elemzése. A TÁRGYAS_RAGOZÁS ->szubjektív etnográfia alkalmas arra, hogy a diákok megvizsgálják az egyes szavak, írásjelek jelentését, és felfedezzék az elemekre bontott és egybeolvasott, valamint a grafikai tervezéssel megjelenő cím jelentéseinek különbségét.
Ha a diákok már kellő komforttal mozognak a kiállításban, akkor következhet a tartalmi feldolgozás: az alkotóelemek, elsősorban a tárgyak és a szövegek vizsgálata.
A KIÁLLÍTÁS TARTALMA
A tanulmányi kiállítás jelrendszerének legfontosabb elemei a Néprajzi Múzeum gyűjteményeiből származó tárgyak. Az egyes témakörökben bemutatott tárgyak közül bármelyik alkalmas arra, hogy rajta keresztül a diákok az adott témakörről, fogalomról gondolkodjanak és beszéljenek. A tárgyak többek között felvetik a régiség, a megmunkálás, a használat, a jelentés, az érték, az egyediség, a népművészet, a formatervezés, a sorozatgyártás, a fogyasztás, a múzeumi gyűjteményi létjogosultság, stb. kérdését. A dolgokról, a tárgyak tulajdonságairól írásban és beszédben pontosan, kifejezően fogalmazni olyan képesség, amelyet a diákok a tanulmányi kiállításban változatosan gyakorolhatnak és fejleszthetnek.
Itt ugyanis a tárgyak mellett a tárgyakat nyelvbe helyező, szervesen kiegészítő szövegek, és a szövegek használata is a középpontban áll. A kiállításban szereplő különböző szövegtípusok jól szemléltetik a letűnt korok hétköznapjait vizsgáló "hagyományos" néprajztudományt és a kortárs kultúrakutatás fogalmazási jellegzetességeit. A mai hétköznapok átalakult világában is felfedezhetőek a közlekedés, a teherhordás, a gazdálkodás, a táplálkozás, a viselet, a lakáskultúra és a világítás jellegzetes tárgyai és tevékenységei. A gyakorlatok során hasznos elővenni a korábban szócikkekben, tárgyleíró kartonokon rögzített megfogalmazásokat, és az egyes tevékenységeket a mai tárgyhasználók tapasztalataira építve, személyes történeteiket figyelembe véve újragondolni és továbbfogalmazni.
A kiállítás rendhagyó szemléltető és szórakoztató eleme a folyamatosan hallható hangjáték, amelynek hét jelenete a kiállítási hét témaköréhez kapcsolódik. A meglepő szituációkat ábrázoló, humoros jelenetek az irodalmi fikció műfajába tartoznak, szerzőjük Keresztesi József, aki az egyes szkeccsekben gyakorlatilag újraírja a kiállítás tárgyait és szövegeit.
A kiállítási DVD tartalmazza a teljes hangjátékot, mellette a múzeumpedagógiai oldalon a jelenetek háttérzajait és a szkeccsek olvasható szövegeit is elérhetővé teszi. A hangjátékot középiskolásokkal inkább a kiállítási anyag megismerése után ajánlott meghallgatni, amikor a hallottakat már kötni tudják a kiállításhoz, így válhatnak a jelenetek igazán élvezetessé és inspirálóvá. A szkeccsek olvasható szövegei a kiállításlátogatás előkészítéseként, de utólagos feldolgozáshoz is jól használhatók. A háttérzajok számtalan kreatív, fantáziára épülő további játékra és hangszínházi előadásra adnak lehetőséget. A különféle természeti zörejek, susogások, állathangok, tárgyaktól származó ismerős vagy felismerhetetlen hangok izgalmas hátteret és élvezetes keretet kínálnak a diákoknak ahhoz, hogy a kiállítás tárgyait saját kedvük szerint keltsék életre és az általuk elképzelt történetet a hangaláfestésre építve elő is adják társaiknak.
A múzeumi órán természetes, hogy a kiállított tárgyak életre kelthetők, hogy kitalált történetekkel ruházhatók fel, hogy különböző összefüggésekbe helyezhetők és akár egyes szám első személyben is megszólaltathatók. A kiállítási gyakorlatok lehetővé teszik a diákok számára azt is, hogy a megismert témaköröket új tárgyakkal egészítsék ki, hogy saját elképzeléseik, elméleteik szerint újrarendezzék azokat. A tárgyjátékokhoz a demonstrációs tárgyak mellett vagy helyett saját használati tárgyaikat is felhasználhatják. Az általuk összeadott vegyes tárgyhalmazban komoly erőfeszítést jelent számukra összefüggéseket keresni, a tárgyakat csoportosítani, rendezési koncepciót alkotni, tárgyszavakat meghatározni és az új egységnek találó címet adni.
A kiállítás tárgyainak, témaköreinek bővítésekor jó gyakorlat a megfelelő kiállítási szövegek elkészítése, amit meg lehet oldani írásban, de élőszóban, improvizációként is. A tárgyleírásokhoz a diákok számára a legmegfelelőbbek a mai hétköznapi kommunikációs formák és rövid prózai műfajok (hír, blogbejegyzés, sms, recept, apróhirdetés, reklám, stb.).
KÉZZELFOGHATÓSÁG
A tanulmányi kiállítás demonstrációs eszköztárában nyolc kézbe vehető tárgy található, amelyeket úgy válogattam össze, hogy illeszkedjenek a kiállítási témakörökhöz, azokat egy-egy mai használati tárggyal egészítsék ki. A készletbe került egy autós biztonsági ülés, egy pár karúszó, egy Tally Weijl nejlon reklámszatyor, egy fűnyíródamil tekercs, műanyag evőeszközök, egy napelemes kerti fáklya, egy lezippzározható műszőrmés kapucni és egy vadonatúj, aranyszínű fürdőpapucs. A demonstrációs tárgyakat a gyakorlatok során a diákok megfogják, alaposan megvizsgálják, a megadott gyakorlatias és tudományos szempontok szerint meghatározzák és leírják, és a tulajdonságokra alapozva képzelt történetekkel és összefüggésekkel ruházzák fel. A demonstrációs tárgyak egyenként is hozzáilleszthetők a kiállítási témakörökhöz, átmenetileg megzavarva ezzel az eredeti koncepciót, illetve önálló, új kiállítási egységgé is rendezhetők. Utóbbi esetben a kihívást a látszólag kapcsolat nélküli tárgyak közötti elfogadható összefüggés kitalálása (magántulajdon, lopott szajré, lomizásból származik, slágerek témája, mai TV műsor, szupermarket akciós termékei, stb.), megfogalmazása, indoklása és a kiállítás koncepciójának elkészítése jelenti.
A rögtönzött kiállítás rendezéshez és bemutatásához a diákok a demonstrációs készlethez tartozó különböző színű textileket is felhasználhatják. A tanulmányi kiállítás eszköztárának része a fentebb említett harminchárom lapos kártyajáték és egy flipchart tábla is. A tábla igény szerint segítheti a szemléltetést, a tárgyszavak gyűjtését, a címvariációk felsorolását és értékelését, de alkalmi rajztáblaként, üzenőfalként vagy vendégkönyvként is szolgálhat a diákok számára.
Az utazó tanulmányi kiállítás menetrendje a Néprajzi Múzeum honlapján követhető.
A konkrét múzeumpedagógiai gyakorlatok leírása pdf fájlok formájában a tanulmányi kiállítás folyamatosan frissülő múzeumpedagógiai weboldaláról letölthető és felhasználható.
Kalandra fel!
Joó Emese
múzeumpedagógus