SZKECCS_06_VILÁGÍTÁS
1 | KÉZILÁMPÁS
Vasbádog, üveglap | Szamosújvár, Erdély | Seemayer Vilibald gyűjtése, 1903 | Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény, ltsz.: 38542
lámpás, lámpa: világítóeszköz, amelyet úgy készítenek, hogy a belehelyezett ->gyertyát, ->mécsest, más világítóeszközt a kialvástól védje. Lámpás szavunk, amely a 14-15. sz. óta kimutatható nyelvünkben, görög eredetű, latin közvetítéssel terjedt el Európa-szerte s került nyelvünkbe. A lámpa pedig valószínűleg belső fejlődésű elvonás, mint számos más, újkori nyelvben. Egyszerűbb formáiban lécrács, résekkel áttört bádoglemez veszi körül a fényforrást, védi a mechanikai behatásoktól, tartja távol a lángtól a gyúlékony anyagokat. [...] Célszerű kialakításuk lehetővé tette, hogy a lámpásokat talpra állítva asztalon, polcon, világító fülkében egyaránt használják. Kézbe fogva utcán, udvaron, esti-éjszakai járás-kelésben is alkalmas világítóeszköz volt. Használták felfüggesztve is. [...] A 19. sz. folyamán elterjedtekké váltak a fémlemez vázú lámpások. A fényforrás helyét leggyakrabban rögzítve beépítették. Ilyenkor a lámpás egyik oldala részben vagy egészében ajtószerűen nyitható volt. [...] A lámpásokat ügyesebb kezű emberek házilag maguk is elkészítették, de némely helyen tömegméretekben is gyártották s hozták forgalomba vándorárusok, vásározók segítségével. (->még: bakterlámpa, ->petróleumlámpa, ->világítás)
Filep Antal (lámpás szócikk, részlet, Magyar Néprajzi Lexikon 3. kötet)
Vasbádog, üveglap | Szamosújvár, Erdély | Seemayer Vilibald gyűjtése, 1903 | Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény, ltsz.: 38542
lámpás, lámpa: világítóeszköz, amelyet úgy készítenek, hogy a belehelyezett ->gyertyát, ->mécsest, más világítóeszközt a kialvástól védje. Lámpás szavunk, amely a 14-15. sz. óta kimutatható nyelvünkben, görög eredetű, latin közvetítéssel terjedt el Európa-szerte s került nyelvünkbe. A lámpa pedig valószínűleg belső fejlődésű elvonás, mint számos más, újkori nyelvben. Egyszerűbb formáiban lécrács, résekkel áttört bádoglemez veszi körül a fényforrást, védi a mechanikai behatásoktól, tartja távol a lángtól a gyúlékony anyagokat. [...] Célszerű kialakításuk lehetővé tette, hogy a lámpásokat talpra állítva asztalon, polcon, világító fülkében egyaránt használják. Kézbe fogva utcán, udvaron, esti-éjszakai járás-kelésben is alkalmas világítóeszköz volt. Használták felfüggesztve is. [...] A 19. sz. folyamán elterjedtekké váltak a fémlemez vázú lámpások. A fényforrás helyét leggyakrabban rögzítve beépítették. Ilyenkor a lámpás egyik oldala részben vagy egészében ajtószerűen nyitható volt. [...] A lámpásokat ügyesebb kezű emberek házilag maguk is elkészítették, de némely helyen tömegméretekben is gyártották s hozták forgalomba vándorárusok, vásározók segítségével. (->még: bakterlámpa, ->petróleumlámpa, ->világítás)
Filep Antal (lámpás szócikk, részlet, Magyar Néprajzi Lexikon 3. kötet)
2 | FOKLATARTÓ, FOKLA (FÁKLYATARTÓ)
Tölgyfa, fenyőfa (fáklya), kovácsoltvas | Szilvány, Zala megye | Gönczi Ferenc gyűjtése, 1900 | Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény, ltsz..: 30896
fokla: világításra használt, jól égő fából hasított, 40-60 cm hosszú, esetleg nagyon vékony szál, amelyet gondosan szárítanak, preparálnak. Többszöri kemencebeli szárítás mellett balta fokával végigverik, hogy a belső rostok felszakadjanak, könnyebben égjenek. Néhol vékony vesszőt is hasonlóan készítenek ki fokla céljára. A fokla szó az irodalmi és köznyelvben élő, részben más jelentésárnyalatú ->fáklya szóval azonos eredetű, annak régiesebb, tájnyelvben élő változata. [...] A néprajzi anyag összefoglalása során emelték szakirodalmi kifejezéssé. [...] Európa-szerte ismert világítóeszköz a fokla, amely elsősorban az erdős, dombos, hegyi vidékeken volt használatban, a 19-20. sz.-ban. Az utóbbi 100-150 évben visszaszorult. Lakásvilágításban alárendelt szerepe volt egy-két szűkebb körzetet kivéve. [...] A meggyújtott foklát kézben tartva vagy korpával, terménnyel töltött edénybe dugva használták, vagy ->foklatartóba helyezték. Sajátságos, hogy gyertya szavunk is eredetileg foklaszerű tárgy jelölésére szolgált, s valószínűleg a gyertyánfa neve is még a gyertya fokla jelentésére utal, s egyben e fafajta foklának való felhasználását is szó- és tárgytörténeti emlékként őrzi. (->még: világítás)
Filep Antal (fokla szócikk, részlet, Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötet)
Tölgyfa, fenyőfa (fáklya), kovácsoltvas | Szilvány, Zala megye | Gönczi Ferenc gyűjtése, 1900 | Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény, ltsz..: 30896
fokla: világításra használt, jól égő fából hasított, 40-60 cm hosszú, esetleg nagyon vékony szál, amelyet gondosan szárítanak, preparálnak. Többszöri kemencebeli szárítás mellett balta fokával végigverik, hogy a belső rostok felszakadjanak, könnyebben égjenek. Néhol vékony vesszőt is hasonlóan készítenek ki fokla céljára. A fokla szó az irodalmi és köznyelvben élő, részben más jelentésárnyalatú ->fáklya szóval azonos eredetű, annak régiesebb, tájnyelvben élő változata. [...] A néprajzi anyag összefoglalása során emelték szakirodalmi kifejezéssé. [...] Európa-szerte ismert világítóeszköz a fokla, amely elsősorban az erdős, dombos, hegyi vidékeken volt használatban, a 19-20. sz.-ban. Az utóbbi 100-150 évben visszaszorult. Lakásvilágításban alárendelt szerepe volt egy-két szűkebb körzetet kivéve. [...] A meggyújtott foklát kézben tartva vagy korpával, terménnyel töltött edénybe dugva használták, vagy ->foklatartóba helyezték. Sajátságos, hogy gyertya szavunk is eredetileg foklaszerű tárgy jelölésére szolgált, s valószínűleg a gyertyánfa neve is még a gyertya fokla jelentésére utal, s egyben e fafajta foklának való felhasználását is szó- és tárgytörténeti emlékként őrzi. (->még: világítás)
Filep Antal (fokla szócikk, részlet, Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötet)
3 | KONDENZÁTOROS ZSEBLÁMPA
Alumíniummal bevont ABS műanyag | "LJUSA", tervező: Anna Efverlund | Gyártás helye: Svédország; forgalmazó: IKEA | kortárs magánhasználat
Nincs szükség elemekre; kondenzátor látja el, ami tárolja az elektromosságot. Jó tudni: kézzel működtethető; tekerd meg körülbelül 20-30-szor, és másfél percig világít.
(Termékleírás, IKEA)
Alumíniummal bevont ABS műanyag | "LJUSA", tervező: Anna Efverlund | Gyártás helye: Svédország; forgalmazó: IKEA | kortárs magánhasználat
Nincs szükség elemekre; kondenzátor látja el, ami tárolja az elektromosságot. Jó tudni: kézzel működtethető; tekerd meg körülbelül 20-30-szor, és másfél percig világít.
(Termékleírás, IKEA)
4 | MACKÓLÁMPA
Polipropilén | Gyártó: ART, Németország | Származási hely: Forró, használtcikk-kereskedő, németországi gyűjtés, 2000-es évek | "Partybär" | kortárs magánhasználat
Édes Mackóm! [...] Ha elektromos áramot vezetek beléd, közönnyel tűröd, nem akadékoskodsz - apró lyukakon ereszted át magadon az erőt; fényed tüskebokor. [...] S én elmondanám, hogy háromszáz forintért vettelek, Forrón, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Az eső nem esett, a nap nem égetett, épp csak baracklekvár színébe öltöztetett Téged, kire kardigánt öltenék. Elbírod, nem szívod magadba, mint a buta gumimedvék. Szilárd vagy, akár a kő, s mégis puhaságod olyan ölelésre késztet, ami nem lesz több egy esetlen simogatásnál fültájon vagy orrtörlésnél orrtájon. [...] Bátor kölyökmackó vagy, aki fényt hoz a gyermekszobákba, s olyasfajta tárgy, amely nem vág direkt érzelmeket senki arcába, nincs szomorú kutya-, sem incselkedő nyusziszeme, s világos, hogy nyugalma közöny.
A műanyagok gyermek-Buddhája? Illúzió, vigyázat! [...] Ha most beléd harapnék, fogam csorbulna beléd, s a rugalmasság látszata csak gyilkolná az ínyem. Hogy miért akarnék én medvét enni? Ó, ugyan, falatkám, Te is tudod. [...] Dobállak, elhánylak, rád pakolok, szétnyomlak, akkor se feslik fel a bőröd, mint a puha játékmackóknak. A fogam nyoma se látszik, a szemed se rebben, az orrod sem hull le, s hozzád képest más műanyagok szőrmés kiterjedése felesleges igyekezet. [...] Ilyen vagy. És tudom, furcsa lesz, de ezt mondom: épp ezért nem tudom, én akarok-e még valamit. Tőled, angyalom?
Azért még megveszem azt a huszonötwattos égőt, hogy lássalak - lomtalanításod előtti régi fényedben.
Vörös Júlia (részlet, Plasztik művek, MaDok-füzetek 4.)
Polipropilén | Gyártó: ART, Németország | Származási hely: Forró, használtcikk-kereskedő, németországi gyűjtés, 2000-es évek | "Partybär" | kortárs magánhasználat
Édes Mackóm! [...] Ha elektromos áramot vezetek beléd, közönnyel tűröd, nem akadékoskodsz - apró lyukakon ereszted át magadon az erőt; fényed tüskebokor. [...] S én elmondanám, hogy háromszáz forintért vettelek, Forrón, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Az eső nem esett, a nap nem égetett, épp csak baracklekvár színébe öltöztetett Téged, kire kardigánt öltenék. Elbírod, nem szívod magadba, mint a buta gumimedvék. Szilárd vagy, akár a kő, s mégis puhaságod olyan ölelésre késztet, ami nem lesz több egy esetlen simogatásnál fültájon vagy orrtörlésnél orrtájon. [...] Bátor kölyökmackó vagy, aki fényt hoz a gyermekszobákba, s olyasfajta tárgy, amely nem vág direkt érzelmeket senki arcába, nincs szomorú kutya-, sem incselkedő nyusziszeme, s világos, hogy nyugalma közöny.
A műanyagok gyermek-Buddhája? Illúzió, vigyázat! [...] Ha most beléd harapnék, fogam csorbulna beléd, s a rugalmasság látszata csak gyilkolná az ínyem. Hogy miért akarnék én medvét enni? Ó, ugyan, falatkám, Te is tudod. [...] Dobállak, elhánylak, rád pakolok, szétnyomlak, akkor se feslik fel a bőröd, mint a puha játékmackóknak. A fogam nyoma se látszik, a szemed se rebben, az orrod sem hull le, s hozzád képest más műanyagok szőrmés kiterjedése felesleges igyekezet. [...] Ilyen vagy. És tudom, furcsa lesz, de ezt mondom: épp ezért nem tudom, én akarok-e még valamit. Tőled, angyalom?
Azért még megveszem azt a huszonötwattos égőt, hogy lássalak - lomtalanításod előtti régi fényedben.
Vörös Júlia (részlet, Plasztik művek, MaDok-füzetek 4.)