1 | ÁGVÁGÓ KÉS, "GYEPÜLŐ KARD"
Kovácsoltvas, keményfa | Máriaújfalu, Vas megye | Takács Lajos gyűjtése, 1946 | Néprajzi Múzeum Gazdálkodásgyűjtemény, ltsz.: 64.61.11
ágvágó, vesszővágó: vesszőszedésre és ágvágásra használt késformájú vágóeszköz. A vaskortól (kelták) feltárt folytonos régészeti leletek, valamint széles körű eurázsiai összehasonlítás alapján feltehető, hogy a mo.-i recens ágvágók korábban az irtásgazdálkodásban bozótvágó-gallyazó eszközök voltak. A természeti környezet és a gazdálkodási rend megváltozásával, az erdőterület összeszűkülésével azonban elvesztették előző funkciójukat, megváltozott használatuk köre, és módosult alakjuk is. [...] Az ágvágók formai és méretbeli változatossága nagy. A kisebb méretű (18-30 cm) görbe kések vékonyabb, finomabb vesszők vágására szolgálnak. Fanyélbe erősített széles pengéjük van, amely egyenes vagy ívben, ill. kissé előrehajlik. Van egészen gömbölyű ívű, sarlószerű ágvágó is. Ezekkel a kisméretű ágvágókkal húzva metszenek. [...] A nagyobb méretű ágvágók pengéje kisebb vagy nagyobb ívben, olykor egészen sarlószerűen hajlik. Használójuk vagy maga felé húzással, vagy előre sújtva szedi a vesszőt. A nagyobb méretű ágvágók funkciója közelebb esik az ->irtókésekhez és a bozótvágókhoz. Kar- és lábvastagságú gallyak levágására is alkalmasak.
Kósa László (ágvágó szócikk, részlet, Magyar Néprajzi Lexikon 1. kötet)
2 | TOKMÁNY, KASZAKŐTARTÓ TÜLÖK
Szaru, bőrszíj | Nagyszalonta, Bihar megye | Viski Károly gyűjtése, 1925 | Néprajzi Múzeum Gazdálkodásgyűjtemény, ltsz.: 126176
tokmány, tok, tokolyó, tulejka, fenőkőtartó, fentok: Legegyszerűbb formáját a szarvasmarha szarvából készítették. A szarv alsó végéből mintegy arasznyi darabot levágtak, öblös szélébe lyukat fúrtak, s abba drótból vagy vaslemezkéből akasztót, horgot erősítettek, s a kaszás a kaszálás vagy aratás alatt a gatya korcára vagy a nadrágszíjra akasztva hordta. A tokmányba vizet öntöttek, s abban tartották a fenőkövet, amellyel a kaszát fenték. Hogy a szarv hajlatát kiküszöböljék, készítettek szaruból olyan tokmányokat is, amelyeket forró vízben megpuhítottak, majd a fenőkőhöz hasonló formára húztak. Formája kiseb táji eltéréseket mutat. - A Hortobágy és a Felső-Tisza vidékén a tülök természetes formáját követő tokmányt karcolással is díszítették, gyakran gazdájának nevét vagy nevének kezdőbetűit vésték bele. Némely feltevés szerint a szaru tokmány vadászkürtből alakult ki. Nem volt ritka, hogy a már nem használt, karcolással díszített ivótülköt (->ivótülök) alakították át tokmánnyá úgy, hogy mind a hegyes, mind az öblös végéből levágtak egy darabot, hogy rövidebb legyen, majd erre horgot, erősítettek. (->még: kaszakő)
Manga János (tokmány szócikk, Magyar Néprajzi Lexikon 5. kötet)
3 | METSZŐOLLÓ
Vas | Átány, Heves megye | Fél Edit, Hofer Tamás gyűjtése, 1966-1968 | Néprajzi Múzeum Gazdálkodásgyűjtemény, ltsz.: 68.205.350
Vasból való, rugós szerkezettel működő gyári eszköz, aljára ráhúzott széles gumiszalag tartja össze két szárát.
Fél Edit (1968, Néprajzi Múzeum Gazdálkodásgyűjtemény, múzeumi leíró karton)
Az metszőolló szárait összefogó gumipánt kerékpár belsőgumiból készült ragasztással. Ez az apró kis részlet is jól mutatja a paraszti gazdaságban a műanyagok újrahasznosításának egyszerű, praktikus formáját.
Kézi erővel működik. Jobb- és balkezesek is használhatják. Néhány szeletelő mozdulat segítségével megőrizheti, illetve kialakíthatja kései élességét. Használata legalább egyszer egy hónapban javasolt.
(Termékleírás, FISKARS)