SZKECCS_05_LAKÁSKULTÚRA
1 | TÁMLÁS SZÉK
Festett nyárfa | Harta. 1851 (datált) | Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény, ltsz.: 60.139.18
szék: általában: a) mindennemű egyszemélyes ülőbútor, mely lehet támlanélküli szék (->gyalogszék, ->fejőszék, ->zsámoly), támlásszék és ->karosszék, ill. lehet ezek nyomán alkotott szükségbútor: ->bodonszék, ->gyékényszék, ->tőkeszék, ->zsombékszék. - A szék eredetileg trónus. Legkorábbi formája lécvázas szerkesztésű (->ácsolt bútor), ülését növényi anyaggal vagy szíjjal kötötték be. Az Egyiptomból az i. e. 4. évezred végétől ismert bútor előbb támlanélküli megoldású, amelyből az i. e. 3. évezredben kialakult a támlás- és a karosszék. Rangnélküli ember ekkor még nem használt széket, hanem a földre ült. [...] A magyarok a széket a honfoglalás előtt, török közvetítéssel ismerték meg. Kezdetben méltóságjelző volt. A lécvázas szék a 13. sz.-tól került a módosabb falusi házakba, s idővel szélesen elterjedt (bekötött szék, fonott szék, gyékény-, gyékényes, sás-, szalma-, csuhészék). A 17. sz.-ban jelent meg Mo.-on a becsapolt lábú, deszkatámlás szék, amely a 18. sz.-tól falun is erősen elterjedt (befúrt lábú vagy fúrott lábú vagy terpeszlábú szék; jellegzetes támlaformája révén a szakirodalomban: hegedűhátú és Ny-Mo.-on szívháti szék). Ez végül annyira általánossá lett, hogy a mai közvélemény ezt tartja paraszt-széknek. A 19. sz. második felétől asztalosok révén honosodott meg a vázas szerkezetű széknek kávaerősítésű, deszkaüléses formája (kávás szék). [...] A székek helye az ágy előtt volt (->szobaberendezés), ahonnan csak időlegesen, többnyire becses vendég számára vették el.
K. Csilléry Klára (szék szócikk, részlet, Magyar Néprajzi Lexikon 4. kötet)
Festett nyárfa | Harta. 1851 (datált) | Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény, ltsz.: 60.139.18
szék: általában: a) mindennemű egyszemélyes ülőbútor, mely lehet támlanélküli szék (->gyalogszék, ->fejőszék, ->zsámoly), támlásszék és ->karosszék, ill. lehet ezek nyomán alkotott szükségbútor: ->bodonszék, ->gyékényszék, ->tőkeszék, ->zsombékszék. - A szék eredetileg trónus. Legkorábbi formája lécvázas szerkesztésű (->ácsolt bútor), ülését növényi anyaggal vagy szíjjal kötötték be. Az Egyiptomból az i. e. 4. évezred végétől ismert bútor előbb támlanélküli megoldású, amelyből az i. e. 3. évezredben kialakult a támlás- és a karosszék. Rangnélküli ember ekkor még nem használt széket, hanem a földre ült. [...] A magyarok a széket a honfoglalás előtt, török közvetítéssel ismerték meg. Kezdetben méltóságjelző volt. A lécvázas szék a 13. sz.-tól került a módosabb falusi házakba, s idővel szélesen elterjedt (bekötött szék, fonott szék, gyékény-, gyékényes, sás-, szalma-, csuhészék). A 17. sz.-ban jelent meg Mo.-on a becsapolt lábú, deszkatámlás szék, amely a 18. sz.-tól falun is erősen elterjedt (befúrt lábú vagy fúrott lábú vagy terpeszlábú szék; jellegzetes támlaformája révén a szakirodalomban: hegedűhátú és Ny-Mo.-on szívháti szék). Ez végül annyira általánossá lett, hogy a mai közvélemény ezt tartja paraszt-széknek. A 19. sz. második felétől asztalosok révén honosodott meg a vázas szerkezetű széknek kávaerősítésű, deszkaüléses formája (kávás szék). [...] A székek helye az ágy előtt volt (->szobaberendezés), ahonnan csak időlegesen, többnyire becses vendég számára vették el.
K. Csilléry Klára (szék szócikk, részlet, Magyar Néprajzi Lexikon 4. kötet)
2 | GYALOGSZÉK, JUHFEJŐ SZÉK
Faág | Határszög, Ung megye, 1911 | Sztripuly Hivadar gyűjtése | Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény, ltsz.: 86652
Helykeresés: A két világháború közötti kutatói érdeklődés az eredet kérdésére irányult. A különböző tárgyformákat egy olyan sorozat részeként fogták fel, amelyben a bonyolultabb darabok mindig az egyszerűbbekből fejlődtek ki (evolucionizmus). A gyűjteményben ezzel egy időben szaporodnak meg azok a tárgyak, amelyek előhírnöke az 1901-ben gyűjtött lókoponya volt. A 2. világháború végéig több szék (27 darab) került a gyűjteménybe, mint láda, ácsolt láda, szekrény és komód összesen. Ebből 11 olyan kisszék, amely az ülőbútorok feltételezett fejlődési sorozatának valahol az elején helyezhető el, köztük olyan tárgyak, mint a taplószék vagy a zsombékülés.
Fejér Gábor: Itt a helyed! Székkiállítás, 1999 (forgatókönyv, kézirat)
Faág | Határszög, Ung megye, 1911 | Sztripuly Hivadar gyűjtése | Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény, ltsz.: 86652
Helykeresés: A két világháború közötti kutatói érdeklődés az eredet kérdésére irányult. A különböző tárgyformákat egy olyan sorozat részeként fogták fel, amelyben a bonyolultabb darabok mindig az egyszerűbbekből fejlődtek ki (evolucionizmus). A gyűjteményben ezzel egy időben szaporodnak meg azok a tárgyak, amelyek előhírnöke az 1901-ben gyűjtött lókoponya volt. A 2. világháború végéig több szék (27 darab) került a gyűjteménybe, mint láda, ácsolt láda, szekrény és komód összesen. Ebből 11 olyan kisszék, amely az ülőbútorok feltételezett fejlődési sorozatának valahol az elején helyezhető el, köztük olyan tárgyak, mint a taplószék vagy a zsombékülés.
Fejér Gábor: Itt a helyed! Székkiállítás, 1999 (forgatókönyv, kézirat)
3 | ÜLŐKE
Polipropilén | Származási hely: Magyarország, 1970-es évek | "Pilleszék" | Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény, ltsz.: 2012.25.1
Plasztikvakság: [...] Számtalan olyan tárgyat vagy szokást említhetnék, amelyet anno bosszantónak találtam, most mégis csak egyetlen típust emelnék ki: azokat a rendkívül csúnya műanyag székeket, amelyeket édesanyám a mai napig virágtartóként használ. Igazából nem is székek, hiszen a szék ideájához tartozik láb és háttámla is, ebben az esetben viszont egyikről sem beszélhetünk, csupán valamilyen általam meghatározhatatlan térbeli formára öntött, leginkább óriás homokórára hasonlító, hengeres kiképzésű műanyag valamikről. [...] A műanyag székeket a nagymamám ajándékozta a szüleimnek, bizonyára nagyon jó vétel volt, mint minden, amit a nagymamám vett a lengyelpiacon vagy bárhol másutt. [...] Amikor édesanyámat a műanyag székek sorsáról kérdeztem, nem titkolt büszkeséggel újságolta, hogy ő bizony még a székek levehető, henger alakú tetejének is megtalálta a maga funkcióját: immár huszonöt éve tálcaként használja őket. Uramisten! - csaptam a homlokomra. Tényleg! A konyhában ma is ott van a fehér és a zöld műanyag tálca, összekaristolva, kissé viseltesen. Hát igen, ez a fent már emlegetett "plasztikvakság" tipikus esete!
Gyuricza Eszter (részlet, Plasztik-művek, MaDok-füzetek 4.)
A homokóra formájú, három részre szerelhető és egymásba rakható elemekből álló pilleszék a hetvenes és a nyolcvanas évek lakáskultúrájának egyik meghatározó kelléke. A tárgyban rejlő apró ötletek is mutatják, hogy a pilleszék esetében többről van szó, mint egy kis lakásban megtalálható helytakarékos berendezési tárgy. A használói lelemény az ülőbútort tárolóként is felfedezte, de játék és hangszer (dob) funkciók betöltésére is alkalmassá vált - leginkább a gyerek használók körében. Az elsődleges hétköznapi ülőbútor funkción kívül az ülőkét ma gyakran láthatjuk viszont lépcsőházban, balkonon vagy kertben található virágcserépként, virágtartó állványként. [...] Henry Massonet 1969-ben tervezett egy Tam tam névre keresztelt ülőkét. Massonet székét 2002-től újra gyártja Franciaországban a Habitat. Frazon Zsófia (tárgyleírás, részlet, Műanyag kiállítás katalógusa)
Polipropilén | Származási hely: Magyarország, 1970-es évek | "Pilleszék" | Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény, ltsz.: 2012.25.1
Plasztikvakság: [...] Számtalan olyan tárgyat vagy szokást említhetnék, amelyet anno bosszantónak találtam, most mégis csak egyetlen típust emelnék ki: azokat a rendkívül csúnya műanyag székeket, amelyeket édesanyám a mai napig virágtartóként használ. Igazából nem is székek, hiszen a szék ideájához tartozik láb és háttámla is, ebben az esetben viszont egyikről sem beszélhetünk, csupán valamilyen általam meghatározhatatlan térbeli formára öntött, leginkább óriás homokórára hasonlító, hengeres kiképzésű műanyag valamikről. [...] A műanyag székeket a nagymamám ajándékozta a szüleimnek, bizonyára nagyon jó vétel volt, mint minden, amit a nagymamám vett a lengyelpiacon vagy bárhol másutt. [...] Amikor édesanyámat a műanyag székek sorsáról kérdeztem, nem titkolt büszkeséggel újságolta, hogy ő bizony még a székek levehető, henger alakú tetejének is megtalálta a maga funkcióját: immár huszonöt éve tálcaként használja őket. Uramisten! - csaptam a homlokomra. Tényleg! A konyhában ma is ott van a fehér és a zöld műanyag tálca, összekaristolva, kissé viseltesen. Hát igen, ez a fent már emlegetett "plasztikvakság" tipikus esete!
Gyuricza Eszter (részlet, Plasztik-művek, MaDok-füzetek 4.)
A homokóra formájú, három részre szerelhető és egymásba rakható elemekből álló pilleszék a hetvenes és a nyolcvanas évek lakáskultúrájának egyik meghatározó kelléke. A tárgyban rejlő apró ötletek is mutatják, hogy a pilleszék esetében többről van szó, mint egy kis lakásban megtalálható helytakarékos berendezési tárgy. A használói lelemény az ülőbútort tárolóként is felfedezte, de játék és hangszer (dob) funkciók betöltésére is alkalmassá vált - leginkább a gyerek használók körében. Az elsődleges hétköznapi ülőbútor funkción kívül az ülőkét ma gyakran láthatjuk viszont lépcsőházban, balkonon vagy kertben található virágcserépként, virágtartó állványként. [...] Henry Massonet 1969-ben tervezett egy Tam tam névre keresztelt ülőkét. Massonet székét 2002-től újra gyártja Franciaországban a Habitat. Frazon Zsófia (tárgyleírás, részlet, Műanyag kiállítás katalógusa)
4 | FELFÚJHATÓ FOTEL
PVC-fólia | Gyártás helye: Kína, 2004 | Szijártó Dorottya ajándéka | Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény, ltsz.: 2009.23.124
Én és a felfújható tengerkék strandfotelem: Késő délután érkeztünk meg a Balcsira. A nagy melegben elfáradtam, kicsit ledőltem.
Reggel frissen, fitten, nagy üvöltéssel rontottam ki a szobámból: Iráááány a Balcsiiiii! Anyuék teljes mértékben egyetértettek, és megindultunk a strand felé. Mindenki megcsodálta az új kék, felfújható strandfotelemet. Szokásos törzsi helyünkön ledobtam a ruhámat, és rögtön belevetettem magam a langyos vízbe. [...] Remekül lógattam lábam a vízbe a csodás fotelből, közben önfeledten bámultam az eget. Kicsit nehéz volt beleülni, így ezt a manővert mindig a kis vízben hajtottam végre, onnan pedig tolni kellett, hogy bejussak a mélyebb vízbe. Hát, használni nem könnyű, de nagyon jól lehet vele villantani, s ha már belekászálódtam, irtó kényelmes. Kivéve egy apróságot: az izzadó pucér hát rettenetesen rátapad a plasztikra, nagyon kellemetlen a leszállásnál. Szóval vannak előnyei és hátrányai.
Szijártó Dorottya (részlet, Plasztik művek, MaDok-füzetek 4.)
1967-ben Jonathan De Pas, Donato D'Urbino, Paolo Lomazzi és Carla Scolari tervezett egy Blow nevű, lakásban használható, felfújható PVC-fotelt (a gyártó 1968-tól a Zanotta, Olaszország), melynek elkészítését elsősorban felfújható csónakok inspirálták. Mindkét esetben lényeges tényezőnek számított a kis tömeg, az egyszerű tárolás, a kedvező ár és az áttetszőség. A fotel elkészítése során a PVC-fólia illesztése egy új eljárás kidolgozását tette szükségessé (ragasztás helyett hegesztés). Az új gondolat és az új tárgy leginkább a fiatalok lakáskultúrájának vált részévé, és az új anyag- és technológiahasználat mellett a bútorokhoz kapcsolódó addigi alapasszociációk (magas költség, tartósság) felbontása miatt vált új és érdekes használati tárggyá. A hegesztett és felfújható PVC-fotel a hatvanas éveket követően a kilencvenes években jelent meg újra a tömegtermelésben (ekkor már Magyarországon is). Fiatalok szobájában, lakásában vált népszerűvé, de már nemcsak a modern, mobil, rugalmas és változtatható életmód szimbólumaként, hanem vízhatlan, vízen úszó kényelmes strandeszközként is.
Frazon Zsófia (tárgyleírás, részlet, Műanyag kiállítás katalógusa)
PVC-fólia | Gyártás helye: Kína, 2004 | Szijártó Dorottya ajándéka | Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény, ltsz.: 2009.23.124
Én és a felfújható tengerkék strandfotelem: Késő délután érkeztünk meg a Balcsira. A nagy melegben elfáradtam, kicsit ledőltem.
Reggel frissen, fitten, nagy üvöltéssel rontottam ki a szobámból: Iráááány a Balcsiiiii! Anyuék teljes mértékben egyetértettek, és megindultunk a strand felé. Mindenki megcsodálta az új kék, felfújható strandfotelemet. Szokásos törzsi helyünkön ledobtam a ruhámat, és rögtön belevetettem magam a langyos vízbe. [...] Remekül lógattam lábam a vízbe a csodás fotelből, közben önfeledten bámultam az eget. Kicsit nehéz volt beleülni, így ezt a manővert mindig a kis vízben hajtottam végre, onnan pedig tolni kellett, hogy bejussak a mélyebb vízbe. Hát, használni nem könnyű, de nagyon jól lehet vele villantani, s ha már belekászálódtam, irtó kényelmes. Kivéve egy apróságot: az izzadó pucér hát rettenetesen rátapad a plasztikra, nagyon kellemetlen a leszállásnál. Szóval vannak előnyei és hátrányai.
Szijártó Dorottya (részlet, Plasztik művek, MaDok-füzetek 4.)
1967-ben Jonathan De Pas, Donato D'Urbino, Paolo Lomazzi és Carla Scolari tervezett egy Blow nevű, lakásban használható, felfújható PVC-fotelt (a gyártó 1968-tól a Zanotta, Olaszország), melynek elkészítését elsősorban felfújható csónakok inspirálták. Mindkét esetben lényeges tényezőnek számított a kis tömeg, az egyszerű tárolás, a kedvező ár és az áttetszőség. A fotel elkészítése során a PVC-fólia illesztése egy új eljárás kidolgozását tette szükségessé (ragasztás helyett hegesztés). Az új gondolat és az új tárgy leginkább a fiatalok lakáskultúrájának vált részévé, és az új anyag- és technológiahasználat mellett a bútorokhoz kapcsolódó addigi alapasszociációk (magas költség, tartósság) felbontása miatt vált új és érdekes használati tárggyá. A hegesztett és felfújható PVC-fotel a hatvanas éveket követően a kilencvenes években jelent meg újra a tömegtermelésben (ekkor már Magyarországon is). Fiatalok szobájában, lakásában vált népszerűvé, de már nemcsak a modern, mobil, rugalmas és változtatható életmód szimbólumaként, hanem vízhatlan, vízen úszó kényelmes strandeszközként is.
Frazon Zsófia (tárgyleírás, részlet, Műanyag kiállítás katalógusa)