SZKECCS_01_KÖZLEKEDÉS
1 | PÁRNANYEREG
Bőr, vászon, szőr, sárgaréz | Alföld, 19. század | "Herman Ottó gyűjtése a kereskedelmi ministerium költségén" (1898) | Néprajzi Múzeum Technológiagyűjtemény, ltsz.: 16671
nyereg: fából készült eszköz, amit a lóra vagy más, lovaglásra használt állat hátára erősítenek, hogy az ülést biztosabbá és kényelmesebbé tegyék. A nálunk ismert és használt fanyergek négy részből: a két nyeregdeszkából vagy nyeregszárnyból és az azokra szerelt két ív alakú kápából állanak. A nyeregszárnyak vízszintesen helyezkednek el, kissé ívelt hajlásúak, hogy jól feküdjenek a ló hátán. A kápák úgy merevítik a nyeregszárnyakat, hogy a teher ne a ló gerincére, hanem zömmel a 12. és 13. gerinccsigolyákból és az azok mellettiekből induló bordákra keresztben feküdjenek. A magyar nyereg - helyes nyergelés esetén - sem fel nem töri, sem járásában, száguldásában nem gátolja a lovat. - A nyereg eredetéről és koráról biztosat nem tudunk. Az látszik valószínűnek, hogy Ázsiában találták fel, és a népvándorlás során került el Európába. Talán már a szkíták vagy hunok hozhatták a Kárpát-medencébe. [...] Az arab vagy parthus-nyeregben a lovas nyeregpárnán, a magyar nyeregben a farbőrre hevederezett nyeregbundán, ritkábban itt is nyeregpárnán ül, és mindkét nyeregnél lábait a ->kengyelben tartja.
K. Kovács László (nyereg címszó, részlet, Néprajzi Lexikon 4. kötet)
Bőr, vászon, szőr, sárgaréz | Alföld, 19. század | "Herman Ottó gyűjtése a kereskedelmi ministerium költségén" (1898) | Néprajzi Múzeum Technológiagyűjtemény, ltsz.: 16671
nyereg: fából készült eszköz, amit a lóra vagy más, lovaglásra használt állat hátára erősítenek, hogy az ülést biztosabbá és kényelmesebbé tegyék. A nálunk ismert és használt fanyergek négy részből: a két nyeregdeszkából vagy nyeregszárnyból és az azokra szerelt két ív alakú kápából állanak. A nyeregszárnyak vízszintesen helyezkednek el, kissé ívelt hajlásúak, hogy jól feküdjenek a ló hátán. A kápák úgy merevítik a nyeregszárnyakat, hogy a teher ne a ló gerincére, hanem zömmel a 12. és 13. gerinccsigolyákból és az azok mellettiekből induló bordákra keresztben feküdjenek. A magyar nyereg - helyes nyergelés esetén - sem fel nem töri, sem járásában, száguldásában nem gátolja a lovat. - A nyereg eredetéről és koráról biztosat nem tudunk. Az látszik valószínűnek, hogy Ázsiában találták fel, és a népvándorlás során került el Európába. Talán már a szkíták vagy hunok hozhatták a Kárpát-medencébe. [...] Az arab vagy parthus-nyeregben a lovas nyeregpárnán, a magyar nyeregben a farbőrre hevederezett nyeregbundán, ritkábban itt is nyeregpárnán ül, és mindkét nyeregnél lábait a ->kengyelben tartja.
K. Kovács László (nyereg címszó, részlet, Néprajzi Lexikon 4. kötet)
2 | CSONTKORCSOLYA, "CSONTIRONGA"
Marhalábszár, spárga, bőr | Szeged környéke, 1950-es évek | Néprajzi Múzeum Gazdálkodásgyűjtemény, ltsz.: 42493/a-b
csontkorcsolya/ironga: ló vagy szarvasmarha lábszárcsontjából készült csontkorcsolya. Kezdetleges változata megmunkálás nélkül szolgál korcsolyázásra. Két csontot a jégre fektetnek, ráállnak, de nem kötözik hozzá a lábhoz. Megfelelő test- és lábtartás esetén az ironga a lábbeli alatt marad a test ránehezedő súlya és a csont érdessége folytán. Az irongázó, hogy mozgásba lendüljön, egy szöges, hegyes bottal (gusztony, csáklyás pálca) döfködi a jeget beroggyantott térdei között. Mivel lábait nem emelheti fel, a korcsolyázás nyílegyenes vonalban történik, s az egymás előli kitérésre sincs mód. - Az ironga másik, fejlettebb formai változata két végén fúrott lyukkal és kötőfékkel készül, s szorosan a lábbelire erősíthető. [...] Az ironga a ->fakorcsolyával együtt a közelmúltig fennmaradt játéka volt a paraszti ifjúságnak. Közlekedési eszköznek nem tekinthető, a magyar halászok, vadászok, pásztorok nem vették igénybe. Arktikus tájakon viszont nélkülözhetetlen tartozéka a halász-vadász felszerelésének. Az eszkimók rozmáragyarból készült irongával követik a vadat a jégen.
Paládi-Kovács Attila (ironga szócikk, részlet, Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötet)
Marhalábszár, spárga, bőr | Szeged környéke, 1950-es évek | Néprajzi Múzeum Gazdálkodásgyűjtemény, ltsz.: 42493/a-b
csontkorcsolya/ironga: ló vagy szarvasmarha lábszárcsontjából készült csontkorcsolya. Kezdetleges változata megmunkálás nélkül szolgál korcsolyázásra. Két csontot a jégre fektetnek, ráállnak, de nem kötözik hozzá a lábhoz. Megfelelő test- és lábtartás esetén az ironga a lábbeli alatt marad a test ránehezedő súlya és a csont érdessége folytán. Az irongázó, hogy mozgásba lendüljön, egy szöges, hegyes bottal (gusztony, csáklyás pálca) döfködi a jeget beroggyantott térdei között. Mivel lábait nem emelheti fel, a korcsolyázás nyílegyenes vonalban történik, s az egymás előli kitérésre sincs mód. - Az ironga másik, fejlettebb formai változata két végén fúrott lyukkal és kötőfékkel készül, s szorosan a lábbelire erősíthető. [...] Az ironga a ->fakorcsolyával együtt a közelmúltig fennmaradt játéka volt a paraszti ifjúságnak. Közlekedési eszköznek nem tekinthető, a magyar halászok, vadászok, pásztorok nem vették igénybe. Arktikus tájakon viszont nélkülözhetetlen tartozéka a halász-vadász felszerelésének. Az eszkimók rozmáragyarból készült irongával követik a vadat a jégen.
Paládi-Kovács Attila (ironga szócikk, részlet, Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötet)
3 | JÁTÉKMOTOR
Polietilén, nagy sűrűségű polietilén | Tervező és gyártó: Neizer László; forgalmazó: Motoplast Bt., 1989-től | "Enduro motor" | Néprajzi Múzeum Rítusgyűjtemény, ltsz.: 2012.19.1
Cipőnyűvő járgány: A lábbal hajtós kismotort második kisfiam már egy éves kora óta lelkesen használta, mamája nem kis örömére. Nem egy cipője látta kárát, ami őt a legkevésbé sem zavarta. Minden cipőjének lukas lett az orra, még a márkás cipőnek is. Mire négy éves lett alig akart megválni tőle, pedig már biciklire kellett volna váltania. Mikor el akartam hozni a múzeumba, ismét rápattant és újra használatba vette, csak most a hideg idő miatt sikerült elhoznom.
Ez a műanyag kis járgány viszont a mindennapi gyors "ügyintézését" mindenképp elősegítette. Közértbe menet tudta tartani velem a tempót, nem kellett rá várni. A másik előnye a robogónak, hogy nagyon könnyű, így bármikor fel lehet emelni és kézben vinni, ha utasa éppen megunta a közlekedést. De lejtős utak kerülendők, mert rendkívül fel tud gyorsulni, fordulékony, és ezt nem mindig tudja az ember követni. Sose futottam még ennyit.
Forgó Erika (Plasztik művek, MaDok-füzetek 4.)
Neizer László építészmérnök, a tárgy tervezője és gyártója 1989-től készíti a kis "Enduro motort". A rendszerváltáskor állástalanná vált, ezért keresett valamiféle "maszek" megélhetési lehetőséget.
Polietilén, nagy sűrűségű polietilén | Tervező és gyártó: Neizer László; forgalmazó: Motoplast Bt., 1989-től | "Enduro motor" | Néprajzi Múzeum Rítusgyűjtemény, ltsz.: 2012.19.1
Cipőnyűvő járgány: A lábbal hajtós kismotort második kisfiam már egy éves kora óta lelkesen használta, mamája nem kis örömére. Nem egy cipője látta kárát, ami őt a legkevésbé sem zavarta. Minden cipőjének lukas lett az orra, még a márkás cipőnek is. Mire négy éves lett alig akart megválni tőle, pedig már biciklire kellett volna váltania. Mikor el akartam hozni a múzeumba, ismét rápattant és újra használatba vette, csak most a hideg idő miatt sikerült elhoznom.
Ez a műanyag kis járgány viszont a mindennapi gyors "ügyintézését" mindenképp elősegítette. Közértbe menet tudta tartani velem a tempót, nem kellett rá várni. A másik előnye a robogónak, hogy nagyon könnyű, így bármikor fel lehet emelni és kézben vinni, ha utasa éppen megunta a közlekedést. De lejtős utak kerülendők, mert rendkívül fel tud gyorsulni, fordulékony, és ezt nem mindig tudja az ember követni. Sose futottam még ennyit.
Forgó Erika (Plasztik művek, MaDok-füzetek 4.)
Neizer László építészmérnök, a tárgy tervezője és gyártója 1989-től készíti a kis "Enduro motort". A rendszerváltáskor állástalanná vált, ezért keresett valamiféle "maszek" megélhetési lehetőséget.
4 | GÖRDESZKA
Rétegelt fa lemez, fém függők, műanyag kerék | Használat ideje: 2008; használó: Gradvolt Róbert, Budapest | Néprajzi Múzeum Rítusgyűjtemény, ltsz.: 2012.20.1
Gördeszka: A gördeszkázás most (ismét) "menő" dolog. [...] A gördeszka újkori történetét az ötvenes évekig követhetjük vissza, amikor az első gördeszkákat cipőre illeszthető görkorcsolyák széthúzásával és kisebb fadarabok aljára szerelésével hozták létre. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük, hogy az első gördeszkákat szörfözők fabrikálták azzal a céllal, hogy hullámmentes időben a szárazföldön utánozhassanak szörfmozdulatokat, akkor a gördeszka mint forma és a deszkázás mint gyakorlat gyökereit lényegesen hosszabb múltra vezethetjük vissza.
Antropológusok becslései szerint a szörfözés gyakorlata polinéz területeken három-négyezer éves hagyománnyal rendelkezik, és mintegy ezer éve szörföznek Hawaiion. A szörfözés - amely szerves része volt a hawaii kultúrának, és annak gyakorlásában nők és férfiak, idősek és fiatalok egyaránt részt vettek - majdnem teljesen eltűnt a keresztény misszionáriusok munkája nyomán, mivel logikája összeférhetetlen volt a protestáns etika szellemével. Miután 1898-ban az Egyesült Államok annektálta Hawaiit, megjelentek azok az amerikai turisták, akik a természet, az egészség, a testedzés és a szabadtéri kaland ethoszát követve megteremtették az addigra már szinte csak múzeumokban fellelhető szörf új fellendülésének a feltételeit. [...]
Amíg a szörf amerikai meghonosítói ezt a tevékenységet kimondottan sportnak tekintették, és ahhoz az egészséges életmód és a kalandvágy képzeteit társították, addig az ötvenes évek során a gazdasági logika elutasítása, az elfordulás a családi életformától, a társadalomból való kivonulás és a természettel való harmónia keresése váltak a szörfözés meghatározó értékeivé. A gördeszkázás gyökerei ebbe az ötvenes évekbeli kaliforniai szörfkultúrába nyúlnak vissza, és a hatvanas évek közepéig nem is lépték túl annak határait.
Ebből a történelmi perspektívából nézve nem pusztán egy kortárs tárggyal állunk szemben, hanem egy nagyon is ősi rituális eszköznek téren, időn és kulturális kontextusokon keresztül hozzánk is eljutott megjelenési formájával.
Kacsuk Zoltán: Gördeszka. A betontenger hullámain. (Jelentésteli tárgyak, MaDok-füzetek 3.)
Rétegelt fa lemez, fém függők, műanyag kerék | Használat ideje: 2008; használó: Gradvolt Róbert, Budapest | Néprajzi Múzeum Rítusgyűjtemény, ltsz.: 2012.20.1
Gördeszka: A gördeszkázás most (ismét) "menő" dolog. [...] A gördeszka újkori történetét az ötvenes évekig követhetjük vissza, amikor az első gördeszkákat cipőre illeszthető görkorcsolyák széthúzásával és kisebb fadarabok aljára szerelésével hozták létre. Ugyanakkor, ha figyelembe vesszük, hogy az első gördeszkákat szörfözők fabrikálták azzal a céllal, hogy hullámmentes időben a szárazföldön utánozhassanak szörfmozdulatokat, akkor a gördeszka mint forma és a deszkázás mint gyakorlat gyökereit lényegesen hosszabb múltra vezethetjük vissza.
Antropológusok becslései szerint a szörfözés gyakorlata polinéz területeken három-négyezer éves hagyománnyal rendelkezik, és mintegy ezer éve szörföznek Hawaiion. A szörfözés - amely szerves része volt a hawaii kultúrának, és annak gyakorlásában nők és férfiak, idősek és fiatalok egyaránt részt vettek - majdnem teljesen eltűnt a keresztény misszionáriusok munkája nyomán, mivel logikája összeférhetetlen volt a protestáns etika szellemével. Miután 1898-ban az Egyesült Államok annektálta Hawaiit, megjelentek azok az amerikai turisták, akik a természet, az egészség, a testedzés és a szabadtéri kaland ethoszát követve megteremtették az addigra már szinte csak múzeumokban fellelhető szörf új fellendülésének a feltételeit. [...]
Amíg a szörf amerikai meghonosítói ezt a tevékenységet kimondottan sportnak tekintették, és ahhoz az egészséges életmód és a kalandvágy képzeteit társították, addig az ötvenes évek során a gazdasági logika elutasítása, az elfordulás a családi életformától, a társadalomból való kivonulás és a természettel való harmónia keresése váltak a szörfözés meghatározó értékeivé. A gördeszkázás gyökerei ebbe az ötvenes évekbeli kaliforniai szörfkultúrába nyúlnak vissza, és a hatvanas évek közepéig nem is lépték túl annak határait.
Ebből a történelmi perspektívából nézve nem pusztán egy kortárs tárggyal állunk szemben, hanem egy nagyon is ősi rituális eszköznek téren, időn és kulturális kontextusokon keresztül hozzánk is eljutott megjelenési formájával.
Kacsuk Zoltán: Gördeszka. A betontenger hullámain. (Jelentésteli tárgyak, MaDok-füzetek 3.)