1 | MEGFORMÁLT FEJKENDŐ, "SÁTOROS KENDŐ"
Pamuttextil, selyemrojt | Mezőkövesd, 1930-40-es évek | Néprajzi Múzeum Textil- és viseletgyűjtemény, ltsz.: 85.176.1
fejkendő: a nők fejét borító, különböző méretű, ritkán hosszúkás, általában négyzet alakú lepel, melyet átlósan összehajtva vagy hajtás nélkül rögzítettek a ->kontyra. A 16-17. sz.-i úri viselethez hasonlóan a paraszti női fejviseletben csaknem a múlt század közepéig viselték a kivarrott és csipkével díszített fehér patyolat, majd batiszt és tüll fejlendőt is. A korábban csak hétköznapra felkötött színes, tarka (kékfestő) fejkendők mellett, a múlt század végén ünnepeken országszerte közkedveltek lettek a finomabb selyem, kasmír, rojtos szélű fejkendők és téli változataik, amelyeket posztóból, gyapjúból készítettek. [...] A fejkendő kötési módja helyi ötletek adta formában állandósulhatott. [...]
Flórián Mária (fejkendő szócikk, részlet, Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötet)
2 | SZALMAKALAP
Rozsszalma | Szék, Kolozs megye, Románia, 1970-80-as évek | (Sallai András kalapkészítő) | Néprajzi Múzeum Textil- és viseletgyűjtemény, ltsz.: 86.60.1
kalap: elsősorban nemezből készült, a népviseletben csaknem kizárólagosan férfifejfedő. A kalaposmesterek a tetőforma és a karima méretének, formájának különféle alakításával több változatát készítették. - Bár a kalap az európai polgárságot követve már a 18. sz.-ban megjelent mezővárosaink lakosságának öltözetében, a parasztság körében a ->süveg rovására csak a 19. sz. elején terjedt el országosan. A 20. sz. elejétől néhány korábbi forma tovább élt. [...] A kalap a női viseletben csak Erdélyben jelentkezett, ahol széles karimájú szalmakalapot, de fekete, lehajtott karimájú férfi-posztókalapot is feltettek a leányok. Ismertebb kalapféleségek: 1. széles karimájú kalap, nagy kerekkalap: nemezből készült, általában alacsony tetejű, széles elálló karimájú férfifejfedő. [...] 2. pörge kalap, csárdás kalap (Hegyhátvidék, Gömör m., Alföld): fejtetőhöz simuló keskeny karimájú, alacsony tetejű, általában fekete nemezkalap. [...] 3. bakonyi kanászkalap, Sobri-kalap (Somogy m.): cilinder formájú magas, szélesedő lapos tetejű, felhajló széles karimájú nemez. [...] 4. Kossuth-kalap: gömbölyű tetejű, széles szalagú, körül felhajtott karimájú fekete nemezkalap. Feje hosszúkás, nemegyszer enyhén beütve, strucctollat is tettek rá. [...] 5. iparoskalap: magas, hosszában beütött tetejű, keskeny, homlokra hajlított karimájú, leggyakrabban fekete, zöld, barna, drapp nemezkalap, amelynek szalagcsokra hátul megkötött, ellentétben a korábbi, baloldalt díszített "paraszt" kalapokkal. [...] 6. szalmakalap: a nemezkalapok formájára búzaszalma fonatokból összevarrt, fehérre és feketére festett (Alföld) férfifejfedő. Erdélyben faháncsból is készítettek kalapokat.
Flórián Mária (kalap szócikk, részlet, Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötet)
A Budapesten ma már több mint száz kerékpáros futárral működő, 1993 októberében alakult Hajtás Pajtás futárszolgálat munkatársai a városi tömegközlekedés ismert figurái, akik egyben a kerékpárhasználat előnyeinek népszerűsítőivé is váltak. Jól azonosítható szín- és formavilágú egyedi és tömegtermékek egyaránt megtalálhatók az öltözetükben és kiegészítő tárgyaikban. Ruházatuk átmenetet képez a védőruha és a hétköznapi öltözetek világa között. Az egyes öltözeti darabok részben speciális anyagokból készültek (leginkább az időjárási viszontagságok kivédésére szolgáló, úgynevezett lélegző anyagokból), ugyanakkor a futárok által viselt kiegészítők a hétköznapi biciklisták kelléktárában is megtalálhatók. Így a futárok sajátos tárgykészlete összeköti a védőruha, az egyenruha és a hétköznapi ruha fogalmát.
Fejős Zoltán (részelt a Műanyag kiállítás katalógusának Viselet fejezetéből)
4 | ESŐKALAP
Orkán | Származási hely: Németország 2008 | Néprajzi Múzeum Textil- és viseletgyűjtemény, ltsz.:2012.26.
(Egy másik rózsaszín esőkalap.) A fényes rózsaszín: Nem tudom, van-e egyáltalán ilyen szó (tárgy), hogy "esőkalap" - vagy csak nekem egyedül van ilyen? Mindenesetre jól hangzik, és - mondjuk az esernyőhöz képest - zseniálisan praktikus találmány. Egy esőkalapban nem ázik a fejed, mégsem szúrod ki a járókelők szemét az esernyő vázával. (Bár mondjuk, attól még a tiédet kiszúrhatják, ez ellen nem véd az esőkalap sem, úgyhogy figyelni kell nagyon, ha esik - pláne Budapesten, ahol annyi szurkálós jár-kel.) Aztán: a kezedben is cipelhetsz mindenfélét, mert ugye nem fogsz vele esernyőt. (Az más kérdés, hogy - a nejlonszatyroktól való irtózásom okán - ha valami, akkor papírtáska van a kezemben, ami ugye egy idő után vicces tényező a vizes nagyvárosban.)
Mégsem (csak) a praktikus vonásai miatt oly kedves nekem ez a kalap. Hanem mert: olyan fényes! Olyan rózsaszín! Olyan műanyag! Olyan esőkalap! Fényes, rózsaszín, műanyag, esőkalap - tökéletes harmóniává olvad össze szín, forma, funkció. A maga nemében ismét tökéleteset alkotott a kínai mi más lenne? - műanyagipar. És senki ne higgye, hogy ez a lelkesedés pusztán szarkatermészetemből fakad - amit persze nem tagadhatok: már-már betegesen vonzódom a csillogó, élénk színű dolgokhoz.
Bölkény Gerda (részlet, Plasztik művek, MaDok-füzetek 4.)
5 | ÜNNEPI NŐI CIPŐ, "BÁRSONYCIPŐ"
Bőr, lakkbőr, textilszalag | Szakmár, 1930-50-es évek | Néprajzi Múzeum Textil- és viseletgyűjtemény, ltsz.: 70.116.57.1-2
lábbeli: a talpat, a lábfejet, a lábszárat vagy az egész lábat védő ruhadarab. Anyaga elsősorban bőr, kisebb mértékben gyapjú vagy nemez és textília. Őse a talpból és szíjakból álló, ma már ismeretlen, a középkorban talán saru névvel is jelölt lábbeli. félcipő, topánka: talpból és kivágott bőr, bársony, ebelaszti (tartós textilfajta) vagy vászonféle felsőrészből álló női ->lábbeli. Kapuváron és környékén a piros bőrből készült, két- vagy hárompántos félcipő volt a kedvelt, míg a palócságnál a fekete pántos. Különösen a Sárközben a meggypiros vagy fekete bársonyból készült félcipőt viselték, amelyet színes selyemszalagok, színes hímzés és sárgaréz "ringlik" díszítettek. Szokás volt a félcipők sarkára a talp felől egy rézrudacskán néhány rézkarikát is felerősíteni, amelyek járásnál vagy tánc közben csörögtek, ezeket csörgős cipőknek nevezték.
Gáborján Alice (lábbeli és félcipő szócikk, részlet, Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötet)
6 | HÓTALP
Fa, kenderfonal | Ranvánc, Ung megye, 1910 | "A bécsi első nemzetközi vadászati kiállítás magyar osztályáról" | Néprajzi Múzeum Gazdálkodásgyűjtemény , ltsz.: 91081/a-b
hótalp: kb. 30-35 cm átmérőjű vesszőabroncs, amelyet gúzzsal, keskeny bőrszalaggal, zsineggel, dróttal ritkábban-sűrűbben átfonnak, lábra erősítik. Esetleg abroncsba kifeszített bőrdarabot kötnek bele, vagy keskeny léceket illesztenek. A magyarság leginkább Erdélyben használja. [...] A hótalpnak D-i vagy DK-i Szibéria lehet az ősi hazája. A hótalp feltalálása tette lehetővé, hogy Szibériában a neolitikum embere tél idején a folyók mellékéről behatoljon a távolabbi erdős területekre, s könnyű szánját maga után vonva vadászattal foglalkozzék. Szibéria középső területein a hótalpat a sí szorította ki. Hótalp forma eszközt mocsaras területen is használnak. A Nagy-Sárréten a pákászok, a csikászok gyékényből font talpallót kötöttek a bocskoruk alá, s ezzel talpalták a süllyedős lápot. A hótalphoz hasonló a vizes réteken dolgozó finn, észt és svéd szénagyűjtők tányér alakú vesszőfonadéka. [...]
Gunda Béla (hótalp szócikk, részlet, Magyar Néprajzi Lexikon 2. kötet)
7 | GUMICSIZMA
Vulkanizált gumi, vászon | Gyártó: Soumen Kumitedhas, Nokia, 2008 | Néprajzi Múzeum Regionális (nemzetközi) gyűjtemény, ltsz.: 2011.30.2
"A gumicsizma a finn mobiltelefon anyja": 1865-ben egy fűrészmalom kezdte meg működését a Nokia folyó partján, Tamperétől mintegy tizenöt kilométerre, Nokia Részvénytársaság néven. 1898-ban Helsinkiben egy kalucsnigyártó céget alapítottak Finn Gumigyár néven, s ez az 1920-as évek elején felvásárolta a nehézségekkel küzdő fűrésztelepet. Az időközben a Nokia folyóhoz települt gumigyárnak jól jött a nagy esésű folyóra települt vízi erőmű, melynek energiáját saját termeléséhez is fel tudta használni. A gumigyár Nokiába költözése után (1904) a "Nokia" márkanevet kezdte használni, ezzel is hangsúlyozva a termék finn mivoltát. [...] A helsinkiből a Nokia folyó mellé költözött gumigyárnak az 1930-as évekre megnőtt a termékválasztéka: gumicsizmát, otthoni cipőt, kerékpárgumit gyártottak. [...]
A gumicsizmákat Finnországban mintegy száz esztendőn keresztül kézimunkával készítették. A 21. század elején a finn gumicsizmaipar komoly válságon ment keresztül. A nagy konkurencia, a magas munkabérek és a csökkenő kereslet miatt már nem érte meg a finn gyárakban készíteni a finn gumicsizmát. A "finnség" már nem volt elegendő hívószó a hazai piac vásárlói számára. Ekkor a termelést áthelyezték Közép-Európába (Csehország), de a tervezést továbbra is a finnek tartották a kezükben.
Szarvas Zsuzsa: A gumicsizmától a mobiltelefonig (részlet, a (M)ilyenek a finnek? című kiállításkatalógusból)
8 | SZANDÁL
PVC | Gyártó: MC, Olaszország, 2005 | Néprajzi Múzeum Textil és viseletgyűjtemény, ltsz.: 2012.27.1.1-2