SZKECCS_04_TÁPLÁLKOZÁS    
1 | BICSKA
Spanyolozott fa, acél | Somogy megye, Herman Ottó gyűjtése | Néprajzi Múzeum Gazdálkodásgyűjtemény, ltsz.: 16.859

kés: 1. vágóeszköz (->késes)
késes: késkészítő, bicskagyártó mester vagy háziiparos. A mesterség hazai múltja még teljesen feltáratlan. A vaskés a középkori falusi háztartások legféltettebb eszközei közé tartozott. Városi iparosoknál vagy kereskedőknél szerezték be. A 17. sz.-ban híres késesközpont volt Rimaszombat és Gyöngyös. Készítményeikkel ellátták az egész hódoltsági területet. A 19. sz. első felében a jászberényi késescéhbe tartoztak az alföldi késesmesterek. A leghíresebb késesközpont Szegeden alakult ki, különösen híres volt bicskáiról. A szegedi gyöngyházberakású halbicskákat először az 1870-es években Sziráky József késesmester készítette. [...] Készítettek késeket, bicskákat parasztok, pásztorok, falusi kovácsok is. Disznóölő kést legszívesebben katonai szuronyból (bajonett) csináltak még a legutóbbi években is.
Bodgál Ferenc (késes szócikk, részlet, Magyar Néprajzi Lexikon, 3. kötet)

2 | VILLA-KANÁL
Kanalasgém alsó csőre | Túrkeve, Jászkun-Szolnok megye | Herman Ottó gyűjtése, 1901 | Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény, ltsz.: 34.657

evőeszköz: a legutóbbi időkig a paraszti étkezésben a kanálnak és késnek volt fontos szerepe. A kanál általában személyi tulajdon volt, melyre, például némely palóc falvakban ->tulajdonjegyet véstek. Az úri háztartásban a középkorban ismeretes volt az öblös fából készült kanálforma, melynek először csak a nyelénél alkalmaztak ezüst díszítést, majd a 15. sz. végén megjelent az ezüst és a cink kanál. A középkor vége felé még nem mindenkinek volt kanala, és a közös kanállal való étkezésnél a kenyérre csorgatva fogyasztották a folyékonyabb ételeket. [...] A parasztok kanala fából készült, a közös tálból való étkezéshez alakították hosszú nyelűre és öblösre. [...] A villa szerepe a paraszti étkezésben a legutóbbi időkig nem volt jelentős, általában a kéz ujjai vagy a kés helyettesítették. [...] Az evőeszközök általában személyi tulajdonban voltak. Mindenkinek volt kanala, csak a férfiaknak kése, evőeszközeiket pl. lakodalmakkor ki-ki magával vitte, esetleg a csizmaszárba dugva. A pásztorok, halászok, pákászok és a parasztok rögtönzött evőeszközei voltak pl. a nádvillák, kanalas gém csőréből készített kanál stb.
Tátrai Zsuzsanna (evőeszköz szócikk, részlet, Magyar Néprajzi Lexikon 1. kötet)

kanalasgém (lat. Platalea leucorodia): vízimadár. Az alföldi pásztorok, pákászok felső csőréből kanalat, az alsóból villát készítettek. Herman Ottót a millenniumi kiállításon (1896) több ilyen archaikus eszközt állított ki. Fészekből kiszedett kanalasgém könnyen megszokja a rabságot, s elél a baromfiak között. Féldomesztikációjáról a Velencei-tó mellől, a Sárközből s a Hortobágy környéki falvakból van tudomásunk. A kanalas-, szürke- és vörösgém húsát a pásztorok néhány évtizeddel ezelőtt még ették.
Gunda Béla (kanalasgém szócikk, Magyar Néprajzi Lexikon 3. kötet)

3 | FINN TŐR, PUUKKO
Nyírfa, krómacél, marhabőr | Gyártó: Marttiini, Finnország, 21. század eleje | Néprajzi Múzeum Regionális (nemzetközi) gyűjtemény, ltsz.: 2009.17.3

A vadászat egyik legegyszerűbb és legsokoldalúbb eszköze a vadászkés volt. A finn kés a puukko, amit a finn kultúra iránt közelebbről nem érdeklődők is ismernek. A puukko a tradicionális finn kés, ami nélkül a finn ember nem indul útnak. Használja az erdőben, halászathoz, segédeszközként, vadászkésként, hobbikésként. Megőrizte tradicionális formáját, de időközben átalakult, s háztartási szerepekbe is került. Magyarországon is kaphatók a híres Marttiini kések, amelyek egy családi vállalkozásból kinőtt, jelentős finn cég termékei. A J. Marttiini Tőrgyárat 1928-ban Janne Marttiini kovácsmester alapította Rovaniemiben. A tőrgyár első terméke a hiúztőr volt, ez alapozta meg a minőségi termékeket gyártó cég hírnevét. A sokat bizonyított termékek a mai modern idők vándorait is kiszolgálják. Ez a tárgytípus rendkívül jól tükrözi a finn tárgykultúra egyik sajátosságát, a hagyományhoz fűződő meghatározó viszonyt. Ezeket ma is szinte változatlan formában használják, miközben a népi kultúra elengedhetetlen kellékeiből a városi kultúra nélkülözhetetlen, ugyanakkor divatot is jelentő árucikkeivé váltak.
Kerezsi Ágnes - Szojka Emese: Erdőből a városba (A (M)ilyenek a finnek? Finnország magyar szemmel című kiállítás katalógusa)

4 | ELDOBHATÓ EVŐESZKÖZ
Puhafa | Lelőhely: Marché étteremlánc (MOL), Magyarország, 2011 | Néprajzi Múzeum Háztartásgyűjtemény, ltsz.: 2012.24.1.1-4

Nem a kanalak, hanem mi vagyunk: Van a dal, hogy: Favilla, fakanál, fatányér, ami aztán úgy folytatódik, hogy: Meghalok a, meghalok a babámér'. Hm. Elgondolkodtatott, vajon mi lehet a kapcsolat a két sor között? Szeretnék együtt enni a babámmal? Akiért meghalok? Ha a babám, akkor viszont még nem a házastársam, ami a "hagyományos" paraszti kultúrában (ahová a favilla, a fakanál és a fatányér tartozik) általában nem jelentett közös háztartást: se közös favillát, se közös fakanalat, se közös fatányért. Tehát az ezek utáni vágyakozás a közös háztartás utáni vágyakozással egyenlő? És ha mindezen csavarunk: műanyagvilla, műanyagkanál, műanyagtányér, és persze műanyagkés - a teljes szett kedvéért. Akkor hogyan módosul mindez? Kicsit eszünk együtt a babámmal, aztán ha végeztünk, eldobjuk a szettet. Minden ideiglenes, eldobható, le- és felcserélhető? De tényleg? Az eldobhatóságot, az efemer kultúrát kárhoztathatjuk, elláthatjuk negatív előjellel, finnyoghatunk rajta. De még fontosabb észrevenni: nincs szó másról, mint a tárgyhasználat új és más logikájáról. Az efemer kultúra nem tojásból kelt ki, mi teremtettük meg, mi vesszük igénybe, mi tartjuk hasznosnak vagy haszontalannak, praktikusnak vagy gáznak. Akár szeretjük, akár kritizáljuk, látnunk kell: pont olyan, mint amilyenek mi vagyunk. Létrehoztunk egy ideiglenességre épülő párhuzamos tárgyvilágot, amiben a kés, a villa és a kanál is megtalálta eldobható dublőrét: legyen akár fából vagy műanyagból. Könnyűek, könnyű tőlük megválni, felcsípjük majd eldobjuk őket, mert életük a rövidségben és az egyszeriségben rejlik. Az a kérdés, hogy mire használjuk ezt a rövidséget és egyszeriséget, és tisztában vagyunk-e a következményekkel. Nem a kanalak, hanem mi.
Frazon Zsófia